A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

szabadkéményt kőből vagy paticsból készítették, és sárral betapasztották. A régi szabadkémények még ma is állnak, csak már zárt kéményként funkcionálnak. Kisgyőrben kifejezetten a kőépítkezés dominált. 1910-ben 413 házból 403; 1949ben 408 házból 404 épült kőből vagy téglából. Az okok közül egyértelműen első helyen áll a természetföldrajzi tényezők kedvező mivolta. Végül is érvényesült a népi építészet egyik általános érvényű törvényszerűsége, mely szerint mindig a közvetlen környezetben lévő, legkönnyebben és legolcsóbban megszerezhető építőanyagokat és technikákat használják fel.

101 A lakásbelső, ahogy egy szemtanú láthatta a 20. századelőn: „Az ablakok alatti sarokban derékszögre a karosláda és karoslóca, előtte asztal. Középen a két ablak között komód, mellette a sarokban sifon, a szoba hosszában kétoldalt egy-egy ágy. A sifon melletti magasra vetett ún. elsőágyat kiemelték, szinte csak betegség vagy szülés esetén használták. Az ágyak előtt 2-2 szék állt. Ha volt még egy kis üres hely, oda a nagymama-féle sötét színű, tulipános ládát tették, vagy esetleg egy dikót. Alvásra igénybe vették a kocikot, lócát is."

102 Fafaragás: A kisgyőriek között sokan voltak, akik értettek a fából faragott szerszámok, használati tárgyak készítéséhez. A fafaragás kizárólag a férfiak munkája volt. Csináltak: csépet, favillát, jármot, sulykot, mángorlót, guzsalyt, asztalt, lócát, gyermekjátékokat. Legtöbben summásnak jártak tavasztól őszig, s ősztől tavaszig faragtak csupán, a mezőgazdasági munkák szünetében. Voltak olyan családok, akik famunkákból éltek. Maguk készítették a kapuikat, az újszülöttnek bölcsőt, az elhunytnak koporsót és fejfát. Helyben készültek a szőlőtermeléssel kapcsolatos hordók, kádak, prések is. Lakóházaik építésénél a tornácoszlopokat és a mestergerendát is általában díszítették. E tárgyak díszítése ékrovassal történt. Jellemzőek a hosszú leveles indák és tulipános minták. A nagyobb tartós faeszközökre a dátumot, esetleg a gazdája nevét is bevésték. A kapufélfák különlegessége a kalapos emberfej formában végződő oszlopfők. Az utóbbi évtizedekben ezek elpusztultak, mutatóban is alig van egy-kettő belőlük.

103 A faragás tudománya és a szerszámok apáról fiúra szálltak. Aki nem tudta maga elkészíteni a kívánt tárgyakat, az vagy kifizette a csináltatás árát, vagy ledolgozta azt. Mivel minden gazdának rengeteg fából készült szerszáma, eszköze volt és ezek javítását, pótlását többnyire maga végezte, szinte minden portán volt egy kicsi faragóműhely. Elegendő és kívánt mennyiségű faanyag állt rendelkezésre. A 20. századforduló táján, de még az első világháború után is szinte minden kisgyőri férfi értett a fafaragáshoz. De legalább 15-20 fő volt olyan, aki régi munkák alapján formálta jól funkcionáló tárgyait és szépen díszítette azokat. Egy idős kisgyőri elmondása alapján: „Régen nem mentek el a faluból a tehetséges emberek, jól érezték magukat itthon. (...) Volt idejük, tehetségük és igényük, hogy az őket körülvevő tárgyakat, eszközöket a régi mintájára és a maguk elgondolásával megtoldva elkészítsék."

104 A legismertebb fafaragó család Kisgyőrben a „Bader"-Pap család volt az 1900-as évek elején. A falu lakosai szinte kizárólag csak a „Bader" család által juhar-jávorfából készített fakanalakat használták. De ezen kívül gyártottak még nyoszolyát, székeket és asztalt is. A szájhagyomány szerint a régi világban pénzhamisítási ügybe is keveredtek. " VigaGy.-Szabadfalvi J., 1983. 122. n Juhász B.-né: Kisgyőr 14. "HOMNA6127 36. )4

HOMNA6127 37. 493