A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

esetlen országunk nagy részét, kimondhatatlan szenvedést, kárt és csapást okozván azoknak, akiknek lakóhelyére betörtek."

91 Hát így vélekedett a Tanácsköztársaság hónapjairól a kisgyőri vezetőség. Keményen bírálták, s nem tudták azt elfogadni. Gondolom nem csak a kisgyöriek vélekedtek hasonlóan erről. Eme nehéz időszaknak a Horthy-korszak vetett véget, amely megpróbálta a '20-as években konszolidálni az országot. Az 1920-as, '30-as évek Kisgyőréről szintén csak egy 1939-es forrásból lehet következtetni. „A falunak csupán szülésznője volt. Ha orvosra volt szüksége, Harsányba kellett menniük a falusiaknak. A községnek van továbbá református iskolája, mely 3 tantermes, 3 tanerős volt ekkor. 50 hold feletti nagybirtok nem volt a községben. Inkább volt jellemző a 20-50 hold közötti kisbirtok. Ebből összesen 9 db volt. A község határában található még 27 hold szőlő, mely az egyes birtokosok között 2-3 holdas parcellákban oszlik meg."

92 1939-ben, a községben már 4 kereskedés, 5 italmérés és 24 önálló iparos ember állt a lakosság szolgálatára. A településnek önálló szeszfőzdéje, bérlő által vezetett kőbányája, darálómalma és palabányája volt. A II. világháború Magyarország szempontjából újabb katasztrófát, az 1938-1941ben visszacsatolt területek végleges elvesztését jelentette. Ezt a háborút sokkalta jobban megsínylette az ország, mint az előzőt. Mivel a háború egyik következménye a zsidók tömeges deportálása, német megszállás, majd az ország „felszabadítása" a szovjet csapatok által, ami egy újabb, több mint 40 éves megszállás kezdetét jelentette. A háború viharos éveiről és a „felszabadulásról" egy kisgyőri szemtanú így emlékezik: „Nyolcéves voltam akkor, 1944/45 telén. Gyakran menekültünk pincébe, bújtunk bokor mögé, ha fölöttünk a levegőben megjelentek a 3, 5, vagy 11-es csoportokban repülő bombázók, a szövetségesek gépei. (...) Miskolcot és a közeli mészkőbányát bombázták. A sötét ég alatt (egy nyári éjszakán) mint óriási lángoló lepedők világítottak a „Sztálin-gyertyák". (...) A faluban két zsidó család lakott Klein Béla és Fecher Jenő családja. A lakosság döbbenten nézte elhurcolásukat, s szájról szájra adták a rémtörténeteket, ami a szerencsétlenekre vár. Ellenállás nem volt, legföljebb imádkoztak értük és önmagukért, hogy nem őket viszik. (...) Októberben (1944.) összeszedték a leventekorú fiatalokat, és nyugat felé hurcolták őket. A 14 éven felüli lakosságot hadi szolgálatra vezényelték a falu keleti bejáratához futóárkot ásni a németeknek. Előfordult, hogy a német katonák a falu legjobb házaiba szállásolták magukat. Igaz, csak rövid időre, mert november 16.-án este már kiszorították őket a házakból a szovjet csapatok. Ezekben a hetekben a lakosság már pincékben lakott. Egy-egy pincében 40-50 ember volt beszállásolva. (...) November 16.-án borongós, esős délután úgy 3-4 óra tájban a szögedi domb magaslatáról néztük amint a Szappanos és Melegbérc oldalon mozgó barna foltok közelednek a falu felé Harsány és Bükkaranyos irányából. (...) Úgy este 5 óra tájban jött be az apám a pincébe és bejelentette, hogy itt vannak az oroszok és átfésülik a falut, germánt keresnek. (...) Mocsolyás felől a németekkel együtt magyar tüzérek lőtték a falut. A faluból kiszorított németek a környező hegyoldalakon beásták magukat a kőrakások, sziklák és fák mögé. Innen tartották tűz alatt a füves lejtőkön fölfelé kapaszkodó szovjet katonákat. A mély pincékbe húzódott lakosság aránylag biztonságban volt, de az éppen kint levők közül több embert ért halálos lövés. (...) Kétheti pincelakás után az ostromvonal a falutól távolabb levő hegyekbe tevődött át. Csak a lakásokba szállásolt katonák 91 A kisgyőri parókián talált vegyes jegyzőkönyvek. 92 Csíkvári A., 1939. IV. rész: 76-77. 93 Kasza S. (szerk.): 1998. 306-307. 489