A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Kormos Gyula: A tokaji evangélikus templom barokk orgonája

vúsága azonban semmi bővebbet nem árul el a történtekről csakúgy, mint az 1882. évi nagyjavításról. Ekkor ugyanis 100 ft-ot fizettek ki az „Orgona művésznek" ,

A1 valamint 20 ft-ot az orgonakészítők élelmezésére.

43 Bár a feljegyzésekből nem derül ki, mégis jó eséllyel erre az alkalomra tehető a kézi működtetésű szíjhúzásos ékfúvók eltávolítása és egy új, merülőfúvóból és paralell-légtárolóból álló fújtató beépítése is,

44 ugyanis ettől a felújítási időponttól kezdődően a gyülekezet kiadásaiban már nem találkozunk húzószíj vásárlásával. Azt, hogy a fúvót ma is működtető visszahajtható karos emelőt (4. kép) ki készítette, nem sikerült beazonosítani. A „generális épület"-ben imaházként használt terem a megnövekedett gyülekezet részére kicsinek bizonyult, ezért 1890-ben felkérték Csorba Endre építészt az imaház bővítésére. A tervek elkészültek, hamarosan az imaház bővítési munkálatai is elkezdődtek,

45 s még ugyanebben az évben be is fejeződtek.

46 Ekkor a templomban karzatot is építettek. A templombővítés alkalmával sor került az orgona rendbetételére is. A munkát Bakos János miskolci orgonaépítő

47 végezte el, s az újonnan épült karzaton állította fel a hangszert, aki ezért 60 ft-ot kapott a gyülekezettől. A gyülekezet fennmaradt iratanyagában az 1800-as évek végéig az orgona történetével kapcsolatos további adatot már nem sikerült fellelni. Az orgona további sorsa napjainkig Az orgonához 1818-ban vásárolt gyertyatartó ugyancsak elhasználódhatott az elmúlt 90 év alatt, mivel 1908 karácsonya előtt „Káposzta József ifjú hitsors az orgonára a hangjegytartó mellé és a falra a papszék mellé egy-egy aranyozott, háromkarú fémgyertyatartót készített csinos kivitelben, és azokat gyertyákkal is ellátta." E gyertyatartók közül az orgonára szerelt még ma is megtalálható (5. kép), a másiknak azonban nyoma veszett.

50 Csakhamar kirobbant az első világháború, ez azonban az első időkben Tokajt nem érintette. A háború vége felé az 1918-as nevezetes síprekvirálás ismereteink szerint éppen elkerülte a tokaji evangélikus templomot. A jegyzőkönyvek nem említik meg sem azt, hogy felmentést kértek volna az orgona homlokzati sípjainak beszolgáltatása alól, sem azt, hogy valóban sor került volna a hadi célú rekvirálásra. Mindenesetre a katonaság kiszedte azokat a helyükről.

51 Az 1919-es harcokban a templom két gránátlövés 41 Evlt: 1877-es Egyházlátogatási jkv. 5. szerint „az orgona 8 változatú", a szószéket, az oltárt és az orgonát „kegyes adakozásból" festették be. Nagyon valószínű tehát, hogy a 19 ft 30 kr kiadás az egymás mellett elhelyezett szószék, oltár és orgona átfestését szolgálta. 42 Vagyis az orgonaépítőnek (korabeli gyakorlat szerint az orgonaépítőt ugyanis gyakran nevezték „orgona művésznek"). 43 Evlt: 1/7 doboz 46. jelz. Számviteli főkönyv (1877-1888) 1882/10, 17. 44 A helyszíni szemle és a tokaji levéltári anyag áttanulmányozása alapján. 45 Evlt: 1/7 doboz 47/a. jelz. Pénztárnapló (1887-1898) 23., 47/b. jelz. 7. 1890/22,9. 1890/57. 46 Evlt: Chovan 1947. 47 Bakos János (1823-1893) miskolci orgonaépítő. Munkái: Alsózsolca, Putnok, Tállya, Arnót, Petrőc, Polonka és Olaszliszka települések orgonái. Több orgonát Bárány Lajossal együtt készített (Solymosi Ferenc organológustól kapott információk alapján). 48 Evlt: 1/7 doboz 47/a. jelz. Pénztárnapló (1887-1898) 23., 47/b. jelz. 9. 1890/67. 49 Evlt: 1/2 doboz 38. jelz. Protocoll (1783-1870 és 1893-1914) 441. 1908. dec. 20-án kelt egyházközségi közgyűlés jkv. 5. pontja. 50 A helyszíni szemle alapján a háromkarú gyertyatartó beazonosítható volt. 51 Ld. 57. Íj. szövegkörnyezete! 441