A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Hazag Ádám: Adatok Gömör és Torna vármegye cigányságának életéről, az 1768. évi cigányösszeírások tükrében

vetés eredményeképpen igencsak kétségessé válik, hogy az adatközlők minden esetben valóságnak megfelelő foglalkozást adtak volna meg, hiszen több esetben is megkérdőjelezhető, hogy egyes települések képesek lettek volna eltartani annyi egyazon foglalkozást üző embert. Ezt leginkább a legelterjedtebb foglalkozás, a kovács mesterég alapján lehet bizonyítani, azért is, mert a kovácsmesterség bizonyos kézzel fogható felvásárló réteget tud kiszolgálni, nem úgy, mint például a zenészek. Ehhez elengedhetetlen hozzátenni azt is, hogy itt csak a cigány lakosságról van szó, de nem kizárható, hogy mellettük nem cigány lakosok is foglalkoztak ezzel a szakmával. Ezek alapján több településen is kirívó számarányokat tapasztalunk, ilyen például Oláhpataka, Felső-Sajó vagy Szkáros esete, ahol 15-20 családra jut egy-egy kovács. Igaz a cigánykovácsok nem voltak mesterségük kiválóságai, általában lovak patkolásával, kisebb javítási munkákkal, illetve alaptermékek előállításával foglalkoztak, de ilyen körülmények között is kétséges, hogy tucatnyi megrendelő el tudott volna látni egy-egy kovácsot és családját a megélhetéshez elegendő munkával. Ilyen arányszámok alapján elképzelhetetlennek tűnik, hogy a cigánylakosság valóban azokból a foglalkozásokból tartotta fenn magát, amelyek rögzítésre kerültek. Valószínűleg sokan voltak olyanok, akik nem állandó, hanem csak időszakos, alkalmi munkát végeztek, időről időre továbbálltak, így csak időszakosan megtelepedőnek számítottak, vagy éppen értettek valamit a mesterséghez, de megélhetésüket nem ebből biztosították. Nem találkozunk az összeírásokban a Mária Terézia által elrendelt céhekbe való felvétel bizonyítékaival sem. Ezeket a problémákat szem előtt tartva mégis fontos foglalkozni az itt található adatokkal, hisz nem csak az derül ki belőlük, hogy melyek voltak a cigányság számára előnyben részesített foglalkozások, hanem az is, hogy letelepedésük után a hagyományosnak tekinthető cigány foglalkozásokat milyen más foglalkozások váltották fel. Természetesen a cigányság nem hagyott fel minden hagyományos foglalkozással, sok ilyen, mint például a kovácsmesterség, vagy a zenélés, letelepedésük után a helybeli igények szerint továbbra is fennmaradt, míg más „mesterségeket" a hatalom háta mögött továbbra is folytattak. Több hagyományosnak mondható „munkakör" Mária Terézia rendelkezései miatt indul hanyatlásnak, mint például a lovakkal való kereskedés, jóslás vagy koldulás, ezeket váltják fel az új, már a letelepedéshez köthető foglalkozások. Az összeírásokat elemezve a táblázatban bemutatott foglalkozási arányszámokat kapjuk. Ahogy a táblázatból is láthatjuk, két hagyományosnak tekinthető cigány foglalkozás a legelterjedtebb, ezek közül is a kovácsmesterség az, amely jelentős hányadát képezi a dolgozóknak. Ha a két megye esetében összehasonlítjuk a számarányokat, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy a hagyományos cigány foglalkozások a teljes foglalkoztatottság 85-90%-át teszik ki. Ugyan míg Gömör megyében kevesebb a zenélésből élők száma, addig a kovácsok száma jóval meghaladja a Torna megyében élőkét. Ezt magyarázhatjuk az igényeknek való megfeleléssel, de elképzelhető az is, hogy különböző cigánycsoportok telepedtek meg a két területen. Erre a következtetésre az is okot ad, hogy a zenélés szinte kizárólagosan a romungro cigányok által folytatott foglalkozás. Mindkét foglalkozás azonban feltételezi, hogy a vándorló életmódot még nem váltotta fel véglegesen a letelepedés. A kovácsolás, mint hagyományos foglalkozás, az egyszerűbb kovácsmunkák elvégzését jelentette, szállítható üllőiket egyik településről a másikra szállítva végeztek el kisebb, főleg javítási feladatokat, vagy állítottak elő szerszámokat. A zenélés is hagyományosan a vándor életmódhoz kötődött, a zenészeket jelentősebb eseményekre, ünnepekre hívták meg, vagy azokat maguk a zenészek keresték fel. Az is szembetűnő, hogy milyen arányban folytatnak ipari, illetve mezőgazdasági jellegű munkát a két megye cigányai. Gömör megyében ez az arány 75%, illetve 11%, 426