A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

szemben nem indul keresztény ellenzék, s azt jósolta, hogy a kormánypárt megszerzi Miskolc mindkét mandátumát."

75 A szavazás eredménye ennek az előrejelzésnek felelt meg. A leadott 16 138 szavazatból 11 807-et (72,22%) a Magyar Élet Pártja, míg 3685-öt (23,78%) a Szociáldemokrata Párt képviselői kaptak. (646 szavazatot érvénytelennek minősítettek.) Ez azért volt komoly és súlyos változás, mert 1922-től Miskolcnak mindig volt szociáldemokrata képviselője. 1931-től a kisgazdapárti képviselő is ellenzékben volt, tehát a két háború közötti időszak túlnyomó többségében Miskolc ellenzéki városnak számított. A két városi mandátum 1939-ben kormánypárti, a jobboldali kormányzást erősítő lett. A város „kifelé irányuló politizálását" nem segítette, hogy a Lukács Béla mellett megválasztott Szász Lajos visszaadta mandátumát, s azt Molnár Dezső (a listán harmadik jelölt) kapta meg. Korábban nem volt közismert a politikában, s ez a választási ciklus sem tette azzá.

76 Az 1939. évi választások a kormánypárt fölényes győzelmét jelentették Miskolcon, a megyében, de az országban is. Miskolcon nem, de a megyében (mezőkövesdi választókerület) is, országosan is komoly volt a szélsőjobboldal támogatása. A kormánypárt abszolút győzelmet szerzett, a 260 mandátumból 191 képviselői helyet mondhatott magáénak. A kisgazda, szociáldemokrata és liberális pártoknak 23 képviselője lett, a Nyilaskeresztes Párt pedig 31 mandátumhoz jutott. (A szélsőjobboldalt 1939-től 43-an képviselték az új országgyűlésben). A választások után a jobboldali és szélsőjobboldali támogatottságú kormány hatékonyan tudta megvalósítani választási programját. Hiszen nemcsak legitim alapja volt, hanem a megvalósításhoz - a háború kitöréséig - a nemzetközi politikai történések is kedveztek. Az országgyűlési választások előkészítése és lebonyolítása között, 1939. május 5én (a felsőház és képviselőház vitája, majd jóváhagyó szavazása után) kihirdették a második zsidótörvényt. Teleki Pál miniszterelnök (1939. február 16.-1941. április 3.) néhány nap múlva egy választási kortesbeszédében leszögezte, hogy a „dolog törvényes részét lezártuk", vagyis a zsidótörvény végrehajtási utasításában minden benne foglaltatik, a „zsidóügy" megoldódott, tehát egy esetleges harmadik zsidótörvénynek még a lehetőségét is kizárta. Rövidesen sajátos, önálló kötet látott napvilágot, amely első részében pontosan közli a törvény szövegét, majd második részében annak végrehajtási utasítását.

78 A törvény indoklása és a zsidókra nézve megszorító, korlátozó, összességében jogfosztó intézkedései az Országgyűlés nyomtatványaiban is napvilágot láttak.

79 Ebben természetesen tetten érhető Teleki gondolkodása, ha úgy tetszik a probléma tudományos megközelítése, amely őt - saját maga által is megfogalmazottan - az 1910-es évektől érdekelte. Egy 1928-ban tartott előadása a zsidóság fajként való meghatározásáról előkészítése volt - ha nem is tudatos módon - a házasságot tiltó, harmadik zsidótörvénynek. A „zsidó" fogalom kétféle értelmezést is kap, s megkülönbözteti az „izraelita" fogalomtól, amennyiben ez utóbbit sokkal szűkebb körűen értelmezi. Az „izraelita" fogalom a hitfelekezet megjelölésére szolgál. A „zsidó" fogalom tágabb értelemben azt a kört jelenti (vagy azok körét), akikről a törvény szól. A zsidók köre tágabb, mint az izraelitáké (a különböző időkben kikeresztelkedettekről, más felekezetekhez tartozókról Beránné Nemes É., 1976. 153-155. Beránné Nemes É., 1976. 166. Ablonczy B., 2004. 62-64. PongráczJ., 1939. 1-87. Országgyűlési nyomtatványok, 1935-1940. Felsőházi Irományok, IX. sz. Bp. 1939. 414