A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

és a mezőgazdák olvadnak bele. A szövetség valóban élő szervezetté válik, s nagy és megfeszített munkával készíti elő a talajt az eljövendő politikai küzdelemre."

17 Ez a koalíció mutatja a fajvédő, zsidóellenes politika széles társadalmi alapját, a jobboldal felé „eltolódó" szavazóbázist. A fajvédő Borbély-Maczky Emil abszolút győzelmet ért el, s mint országgyűlési képviselő a fajvédő párt felbomlása után belépett a kormányzó egységes pártba. (A helyi szövetség, amely az ő és politikája támogatására jött létre, az 1931. évi választásig megmaradt, nem olvadt be az egységes pártba.) A másik miskolci képviselő - szavazatai alapján - Reisinger Ferenc lett. (Az 1926. évi választás már más választási rendszer szerint, listák alapján történt. Miskolcon közel 20 000 ember adta le voksát a képviselőkre, illetve a pártokra. A jobboldal 6745 szavazatot, a baloldal 4142 szavazatot szerzett. Az egységes párt 2625 szavazatot ért el, s ez volt a kormánypárti lista.)

18 Ilyen miskolci pártviszonyok között és politikai hangulatban 1925-től az 1928. XIV. te. megjelenéséig (amely módosította a numerus clausus 3. paragrafusát), Klebelsberg Kunó kultuszminiszter parlamenti megnyilvánulásai jelentették a „hírt" a zsidóság megítélésével, annak kiteljesedésével kapcsolatban. Peyer Károly (1881-1956) szociáldemokrata képviselőként fogalmazta meg a törvény elleni tiltakozás alaptézisét, hogy ti. „a törvény furcsa indoklásában szó sincs a zsidóságról, hanem csak egyes népfajokról és kisebbségekről. Nem tudtam, hogy a zsidóság faj, mert törvényeink szerint felekezetnek van minősítve, a numerusz klauzusz törvénye pedig fajokról és nemzetiségekről szól." Később arra az anomáliára hívta fel a figyelmet, miszerint a kultuszminiszter kijelentette „szó sem lehet a numerusz klauzusznak rövid időn belől való megváltoztatásáról, mert ez a keresztény társadalom felháborodását vonná maga után."

1 Ebben a megfogalmazásban - s ez az előző gondolatból egyértelműen és félreérthetetlenül következik - a numerus clausus törvénybe iktatása a magyar keresztény társadalom igényének és elvárásának kielégítését szolgálta. A miskolci sajtó szerint Klebelsberg az interpellációkra adott válaszában a következők szerint védte a numerus clausust. A nemzetközi zsidó szervezetek beadványt küldtek a Népszövetség Tanácsához, hogy a törvény összhangban van-e a trianoni szerződéssel (?!) „A magyar kormány nézete az volt - fogalmazott a miniszter -, hogy tiltakozni a zsidó szervezetek beadványa ellen nem lenne helyes, ezért nem is tette meg ezt a kormány"... hiszen a numerus clausus ügye csak csekély részben kultúrpolitika. A numerus clausussal azt akartuk megakadályozni, hogy ebben az országban ne fejlődjék túltengő szellemi proletariátus. Ha azt termelünk, az a forradalom melegágya lesz. A törvény fő okának a miniszter Trianont tartotta: „Két oldalról kerültünk a mai helyzetbe. Egyik a trianoni szerződés volt. A megszállott területekről sokan özönlöttek vissza csonka hazánkba, s most a 21 milliós állam adminisztrációja látja el a nyolcmilliós magyarság adminisztrációját, tehát szociális szempontból volt szükség a numerus claususra." Bár a hivatalos politika szintjére nem emelkedett, a közhangulatban benne volt, hogy ha a bukott háborúért a zsidók a felelősek, akkor ennek következményeiért, így Trianonért, azért a súlyos társadalmi helyzetért, amely az 1920-as évek jellemzője, szintén ők a felelősek. A megfogalmazott törvény ennek ellenére elsősorban szociálpolitikai 17 Zsedényi B., 1929. 64. 18 Zsedényi B., 1929. 65. 19 Reggeli Hírlap, 1925. december 17. 20 Reggeli Hírlap, 1925. december 17. 393