A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

kerületeiben helyezkedik el, s ezáltal a város zsidó karaktervonásai még a tényleges állapotnál is erősebb kidomborodást nyernek." A lakosság foglalkozási összetételéből következik a város politikai arculata is. A kis- és kézműiparos, az erős piaci és bolti kiskereskedő réteg erejét csökkentették az 1920 után beözönlő menekültek, akik vagy a közszolgálati alkalmazottak vagy a munkanélküliek számát növelték. Nagymértékben növekedett viszont a munkásság száma és főleg a politikai közhangulatot meghatározó súlya.

10 A miskolci sajtó 1921 elejétől jelzi, hogy „az antiszemita hullám elérte Miskolcot is." A miskolci zsidó hitközség ülésein Halmos Géza elnök - az országgyűlésről kikerült vitákra és a zsidó egyetemi hallgatókat ért atrocitásokra utalva - hangsúlyozta, hogy „magyarok vagyunk, azok is maradunk még a legbrutálisabb és legképtelenebb gyanúsítások ellenére is."

11 1921 októberében megalakult az Ébredő Magyarok Egyesülete (EME) miskolci csoportja, amelynek ülésein nyílt uszítások hangzottak el a zsidók ellen. Annak hangoztatása és hangsúlyozása, hogy a zsidók miatt veszítettük el a háborút, bomlasztotta a város hangulatát. Thurzó Nagy László, a korszak sajtójának egyik meghatározó képviselője és kutatója írja, hogy ekkortól a keresztény felekezetek sem tudtak meglenni egymás mellett, súrlódások és zaj jellemezte a várost.

12 Ebben a képben szinte kirívó az az írás, amely a numerus claususról készült magyar zsidó almanachban jelent meg Duszik Lajos (1883-1963) evangélikus lelkész tollából. A „Tökmécses és rádió" címmel is arra utal, hogy „a névtelen nyavalyák" korszakát éljük, amikor nem mondjuk meg, hogy mi mit takar, s így van ez a numerus clausussal is. Példaként írja, hogy „Csehszlovákia (és ez bűvös szó) ott kezdődött, mikor az egyik kiüldözött tót teológust a párizsi Sorbonneon avatták a teológia doktorává, s Nagyrománia is ott kezdődött, amikor az erdélyi pópa nem tartotta szükségesnek, hogy magyarul beszéljen, de franciául perfektül tudott. A mi fiainknak érezniük kellene, hogy egy lehetőség maradt számukra vesztett tekintélyük visszaszerzésére, s ez a kultúra. Ezt pedig beteges, köhögős kabátbegombolással nem fogjuk elérni. De vigasztalódjunk: a puska visszafelé sül. Az ártani, a beszorítani akarásból, a maradiságból új fejlődés születik. Hisz a kiűzött, külföldi egyetemekre kényszerített magyar, érettségit tett zsidó ifjak tanulnak. Hiába fenyegeti itt őket a boxos ököl és gumibot, egyszer csak visszajönnek. A versenyképességet megszerezték. Márpedig ez a fő. Ha orvos kell, nem fogja azt kérdeni még a numerus clausus atyja, Haller István sem, hogy faj magyar és faj keresztény-e a csodahírű gyógyító professzor, hanem elmegy hozzá alázattal, bizalommal, még ha zsidó is, mert az tud. A tudás világhatalom: egy szál hegedűvel, egy mérnöki körzővel, egy tintaceruzával megnyithatja maga előtt a hírnév, a vagyon, a hatalom ajtaját, aki tud. S e szerszámokkal feszíthetjük a mi sírbörtönünk reánk szorított vasajtaját. Csak dolgozni. Az élet nem tűr mesterséges belekontárkodást a maga logikájába. Kis papírmasé-sziklát hiába állítunk a patak útjába: csak addig lesz ott, míg sekély a patak. De ha eljön az áradás, ha láthatatlan ereken felgyülemlik a víz, víz-zsilipeket is széttép, cement-alapzatokat is szétfeszít, mert - él. Az élet lesz a numerus clausus halála."

13 Duszik Lajossal egy időben fejtette ki gondolatait a numerus claususról Rákosi Jenő (1842-1929) újságíró, szerkesztő, akinek oly erős kötődése volt Miskolchoz, hogy 9

ZsedényiB. 1929.58-59. m

ZsedényiB. 1929.62-63. 11 Thurzó Nagy L. 1965. XIV. k. 39. 12 Thurzó Nagy L. 1965. XIV. k. 47. 13 Bethlen P., 1925. 24-25. 391