A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

MISKOLC POLITIKAI ARCULATÁNAK ALAKULÁSA AZ 1920-1939 KÖZÖTTI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁSOK TÜKRÉBEN DOBROSSY ISTVÁN A trianoni békeszerződés 1920. június 4-én történt aláírásával jogi értelemben megszűnt a történelmi Magyarország, s új politikai határok között kellett hozzákezdeni egy más minőségű társadalmi, gazdasági és politikai államrend kiépítéséhez, megszilárdításához és nemzetközi elfogadtatásához. Teleki Pál kormánya (1920. augusztus 191921. április 14.) úgy hozta meg intézkedéseit, hogy a konszolidációt újkonzervatív mentalitással, egyben a szociális kérdések iránti fogékonysággal igyekezett megvalósítani. Az országot általánosan jellemző társadalmi feszültségek gyors és hatékony reformokat kívántak, s ennek színteréül a gazdaságot és a szociálpolitikát jelölték meg. 1920-ban így született meg a felsőoktatás reformjának gondolt „numerus clausus" törvény, amelyet a földtörvény követett. (Ez volt az ún. Nagyatádi-féle földreform, az 1920. XXXVI. te.) A Teleki-kormány 1921. elején fogadta el az ún. rendtörvényt, amely az izgatást, a felforgató szervezkedést és cselekvést akár halálbüntetéssel is sújthatta. (1921. III. te. Az állam és a társadalom rendjének hatályosabb védelméről.) A törvények érvényesülése és hatása is igen eltérő volt. A földreform nem eredményezett lényeges változást, a rendtörvényt kezdetben a szélsőjobboldali különítmények, csoportok felszámolására használták, később a kommunistákkal és a nyilasokkal szemben egyformán alkalmazták. A numerus clausus megítélése a hazai és nemzetközi politikában is éles vitát, szélsőséges véleményeket váltott ki. Egyik megközelítés szerint az értelmiség újratermelődését kívánta csökkenteni a zsidóság rovására, másik vélekedés szerint bármennyire is az emberi szabadságjogok sérelmét jelentette, nem volt kollektív diszkrimináció, így nem is tekinthető a későbbi zsidótörvények tudatos előkészítésének. Ismét más értelmezésben a törvény nemzetgyűlési vitájában megfogalmazódtak mindazok a korlátozások, amelyek 1938ban és 1939-ben törvényerőre emelkedtek. A törvény elfogadására, majd megszüntetésére (1922), később módosítására (1928) tett kísérletek jól mutatják a társadalom, a politikai pártok és a nemzetgyűlés tagjai véleményének megosztottságát. (Ami akkor még csupán éles vitákban elhangzott, később egységes képpé állt össze. A két évtizeddel későbbi történések igazolták, hogy érvrendszerében a numerus clausus előkészítője lett a holocaustba torkolló zsidótörvények megszületésének és drasztikus közigazgatási végrehajtásának.) Az 1920. február 16.—április 28 között ülésező nemzetgyűlésben az alábbi képviselői indítvány volt a kezdete, nyitánya a későbbi kultuszminiszteri előterjesztésnek. „Tekintettel a közelmúlt tapasztalataira - a nemzet katasztrófájának előidéző okaira, valamint jövőnk egzisztenciális szempontjára - a nemzetgyűlés szólítsa fel a kormányt a polgári szabadságjogok egyik legfontosabbikának - a tanszabadságnak - úgy a törvényekben, mint miniszteri rendeletekben foglalt tételei oly átrevideálására, melyek preventive képesek megakadályozni az ország alapjaira, a valláserkölcsi és hazafias szellemre irányuló káros befolyásokat." A kért, illetve javasolt törvénynek három fontos 1 Gergely J.-Printz P., 1998. 48-50. 387