A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

elmondani, természetesen - szó szerint - idézve Istvánffyt. Bonbardinak a 18. században szinte orákulumnak tekintett topográfiája indítja el a halhatatlanság felé az Istvánffy Miklós által említett miskolci mennyköveket, de rövid jellemzésének többi eleme is Miskolc népsűrűsége, nevezetes bora jeles épületei - az országismeret közhelyévé válik. Thuróczi László jezsuita szerző, kassai professzor, aki 1719-ben FelsőMagyarország vármegyéiről verses leírást jelentet meg,

8 1729-ben Nagyszombatban Magyarország és vidékei (régiói) címen latinul kiadott munkája - néhány kifejezést megváltoztatva ugyan - Borsod vármegye főbb nevezetességeinek felsorolásában Bonbardit követi. Miskolc, a régió-megye „feje" Thuróczinál terjedelmes, népes helység, míg Diósgyőrben már alig van nyoma a vár egykori kiemelkedő művészeti értékeinek.

9 Országleírás - Bél Mátyás A chorográfia magyarországi tudománytörténetében önálló és kiemelt fejezet illeti meg Bél Mátyást, az országismeret legnagyobb magyarországi tudósát, akinek „fő célja az volt, hogy egy hatalmas műben Magyarország egyetemes államismeretét foglalja össze, a múlt és jelen, a föld- és néprajz, a politika és gazdaság adatait egybegyűjtve."

10 A szintézis programját 1723-ban tárta a nagyközönség elé Hungáriáé antiquae et novae prodromus című mutatványkötetben, amelynek előszavában a vállalkozás célját abban látja, hogy választ adjon a magyarokat barbároknak tekintő bizonyos külföldieknek. Bél Mátyás Prodromusában Magyarország leglátogatottabb fürdőinél felsorolja a miskolcit is," természetesen a tapolcaira gondolva, míg a „Magyarország szőlői és bora" c. fejezetben az ország másodikként ismert (notae secundae) borai között a miskolcit és környékbelieket (Miskolcziensia cutn proximis) is megemlíti,

12 igazolva, hogy Miskolc neve alatt egy kis borvidék is megjelenik. Bél Mátyás tervezett szőlőmonográfiájában külön fejezetet szánt az általa méltán a legnevesebbek - a soproni, szentgyörgyi, budai, kőszegi, pozsonyi, tokaji - mellé sorolt miskolci bornak. ' A kézirat - igaz, hiányosan fennmaradt, s benne Bél Mátyás Miskolc hírnevét a borral hozza kapcsolatba: Bár sok viszontagságon estek keresztül a miskolci szőlők, se művelésük, s hírük sohasem szűnt, meg. Mindig voltak és vannak, akik buzgó kereskedéssel a bornak is, városnak is jó nevet szereztek. Jó híre elterjedt a külföldön is... A lengyelek igen kedvelik, mint az itteniek állítják. Azután a szepesieket dicsérik, mint akik a kiváló termést elviszik. Nem kevés miskolci bor kel el a bányavárosokban, különösen a besztercebányaiak vásárolják és isszák szívesen. Sokfelé nagy a becsülete... azt véljük, a tokajival egy időben kezdett elhíresedni, amelyhez többé-kevésbé hasonlít} Bél Mátyás tervezett szintézisében az országot vármegyék szerint, egységes koncepció - természeti és történeti-közigazgatási aspektus - alapján kívánta tárgyalni, a kiegészítő helységsoros adattárban pedig minden városról és faluról külön is megemlékezett. 7

[Bonbardi, M.] 1750.509. 8 Wellmann I. 1984. 133. Hodie caput regionis Miskolczinum est, longus, populique multi locus. Diós-Gyorgyinum deinde regia olim cum arcé, adque omnes deliciarum leges ficta, facta: quarum modo vix tenue vestigium. Thuróczi L. 1729. 182. 10 KosáryD. 1983. 151. [[ BélM. 1723. 127. 12 Uo. 154. 13 Bél M. [1730 k.]/c. A kézirat magyar fordítása: //. Szabó B. é. n. [1964]. 10-25. U

H. Szabó B. é. n. [1964]. 12. 358