A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Bodó Balázs-Pusztai Tamás: Jelentés a gönci pálos kolostor tornyának 2004. évi régészeti kutatásáról

Az ispotálytemplom korábbi szentélyét a pálosok szintén elbontják, és egy hosszú, a gönci Boldogasszony kolostortemplom szentélyéhez hasonló méretű szentélyt építenek hozzá, a szentély északi oldalához kapcsolódó, két diagonális pillérrel megtámasztott épülettel. A szentély északi fala mellett megtaláltuk a szerzetesi ülőpad alapozását (a déli oldalfal környezete sajnos az idők során teljesen elpusztult). Az ülőpad közvetlenül a diadalív pilléréhez kapcsolódott, amitől nyugatra, még a pálos toldás területén, az északi falhoz kapcsolódó alapozás (oltáralap?) került elő.

40 Az oltáralaptól nyugatra igen rossz minőségű, vékony, a szentély tengelyében ajtóval ellátott rekesztőfalat találtunk

41 (kapcsolatát a szentélyfallal a későbbi kőbányászat elpusztította). Anyaga és hevenyészett összeállítása, valamint az alatta talált - a pálos kegyuraság idejéhez köthető - temetkezések alapján a pálos átépítés első korszakában még nem létezhetett. Ha a szintadatokat vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az ispotály hajójához az 1450-es évek körül a pálosok által hozzáépített épületrészen belül - de nem a régi és az új építés határán! szintbeli lépcsőt találunk. Ez a lépcső a pálos szentélyt választja el a korábbi templomnak a pálos építkezések által is kissé meghosszabbított hajójától. A már említett rekesztőfal viszont a korábbi ispotálytemplom-hajó és a pálos építések határán helyezkedik el. Az ispotálytemplom északi oldalán található, a 15. század közepén elbontott épület helyén létesült temető sírjai tiszteletben tartják az egykori hajó területét. Feltehetően a pálosok a hajót még tovább használták. Az egykori hajóban és a pálos hozzáépítés területén található ugyan néhány felnőtt ember sírja, de ezek elkülöníthetőek a „templom körüli" temető épületalapozásokat is vágó, felnőttek és gyermekek temetkezéseit egyaránt tartalmazó sírjaitól. Mindezek alapján elmondható, hogy a 15. század közepétől kezdődően a pálosok a telkibányai ispotály épületét részben elbontva, a szentélyt a saját liturgiájuknak megfelelően átépítve használták. A telkibányai feltáráson kolostorépületnek nyomait (legalábbis kőépület nyomait) nem találtuk. Az egykori ispotály körül a 15. század közepétől temetkezni kezdtek. Hogy ezt a helyi plébános vagy a pálosok tették-e, nem tudjuk. A gönci Szűz Mária kolostor esetleges ispotályként való 15. század végi továbbélésének kérdését vizsgálva a 2004. évi gönci régészeti feltárások még igen kevés információval szolgálnak. A toronyföldszint nyugati nyílásának elfalazását Guzsik Tamás az ispotálytér és a kolostortér elválasztásaként értelmezte. Ez az elfalazás azonban a középkori omladékon van rajta. Legalsó kősóra aló. századi járószint fölött 0,5 méterrel található. Az elfalazáshoz nem kapcsolódik járószint, csak kevert törmelék. Az elfalazás alapja és lábazata közötti vastagságbeli váltás megegyezik a 20. századi felszínnel. Mindezek alapján az elfalazás valószínűleg nem középkori, feltehetően újkori eredetű. A templom északi oldalához kapcsolódó folyosóba - a Guzsik által feltételezett ispotálytérbe -, a 16. században temetkeztek. Ez az ispotályokban nem szokás. A betekintőnyílások közül csupán a keletebbit vizsgálhattuk. A nyugati betekintőnyílás környezete szemmel láthatóan elüt a templom északi hajófalának falszövetétől. Guzsik Tamás szerint e helyen a falszövet éppen a kolostor ispotállyá alakítása során módosulhatott. További régészeti kutatás feladata annak eldöntése, hogy az ezen a területen Guzsik Tamás által is hiányolt templomhajó és kolostor közötti ajtót nem éppen ezen a helyen kell-e keressük, és a nyugati betekintőnyílás nem más, mint a kiomlott ajtó 10 PUSZTAI 2000. 131. 10. kép s6. 11 PUSZTAI 2000. 131. 10. kép s4. 12 GUZSIK 2003. 140. 343