A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Bodó Balázs-Pusztai Tamás: Jelentés a gönci pálos kolostor tornyának 2004. évi régészeti kutatásáról

vakolt fala, ami e területen igen jó állapotban, 1,5 méter magasságig megmaradt. E fal a kerengő és sekrestye közös fala (10., 21-22. kép). G3: a torony alsó szintje, nyugati árkád (2., 23-24. kép) A kutatás előtt elkészült építészeti tervek alapján a torony alsó szintjének nyugati nyílását oly módon erősítik meg, hogy a nyílást ma részben elzáró, kiromlott falat egészítik ki, azaz a nyílást befalazzák. A G3-szelvény a hajó északi falával párhuzamosan húzott, a torony nyugati, földszinti nyílásának befalazásától induló, 1x3 méteres alapterületű árok volt. Ezt az árkot később DK-i irányba - a torony-hajófal találkozásának vizsgálata érdekében - kibővítettük. E területen meg kellett határozzuk, hogy az árkádív befalazása mikor készülhetett: középkori vagy esetleg későbbi befalazással számolhatunk-e? E célból vizsgáltuk a befalazáshoz kapcsolódó szinteket. Meghatározható volt, hogy a torony alsó szintjének nyugati nyílásában talált falat nem alapozták le a teherhordó talajra, még csak az itteni középkori járószintre sem, hanem a torony és kerengőfolyosó omladékára tették rá, a kolostor pusztulását követően (feltehetően az 194l-es állagmegóvás során) (24-26. kép). A kerengőfolyosó padlószintjén e területen 1,8 méter vastag feltöltés található. A padlót feltehetően egy alkalommal megújították. E megújítás alatt sírok kerültek elő. E sírok Ny-K-i tájolásúak. Közülük a legfelsőt (s8) feltártuk. A csontváz derekán, valamint deréktól kissé magasabban, a csontváz alatt egy apró, rézszegecsekkel kivert, valamint spirálisan meghajtott bronzszállal díszített öv volt (29. kép). A sír betöltéséből 16. századi mázas kerámiatöredék került elő. Az északi hajófal toronnyal való kapcsolatát vizsgálva meghatároztuk, hogy a hajófalon itt található betekintőnyílás alja a kerengő korabeli járószintjéhez mérten 1,3 méter magasságban van (24., 27-28 kép). E nyílás mellett, tőle nyugatra egy hasonló nyílás található. A toronyhoz közelebbi nyílás feltehetően az északi diadalív lábazatában elhelyezett oltárra való rálátást biztosította a kerengőből (23. kép). E két nyílás funkciójáról alább szólunk. A keleti betekintőnyílás alatti falsíkon megmaradt a kerengő fehérre meszelt vakolata. E helyen - a hajó északi fala és a torony találkozásánál - szintén elő kellett volna kerüljenek a torony északi nyílásához hasonló lábazati kövek. Ilyen szerkezetet azonban a kutatási területen nem találtunk. Ha megnézzük a 20. képet, ami a toronyalj északi nyílásának lábazati kövét mutatja, látható, hogy a torony nyugati oldalán lévő nyílás kutatása során megtalált 194l-es befalazás a lábazati kőre támaszkodik. A nyugati nyílás boltövének tehát megvan a lábazati köve, ugyanaz, mint az északi nyílás keleti felében talált kő. A toronyalj nyugati nyílásában azonban e kővel szemközt, a hajófalhoz kapcsolódóan nem találtuk hasonló lábazat nyomát. E hiány azonban magyarázható azzal is, hogy a toronyaljnak éppen a déli fele maradt kutatatlan (10. kép). Feltételezzük, hogy itt is az északi oldalhoz hasonló nyíláskialakítással számolhatunk, de ezt a feltételezést további régészeti feltárással kell vizsgálni. A sekrestye kiterjedésének meghatározásán túl fontos eleme a kutatásnak, hogy a Belényesy Károly által korábban valószínűsített közlekedőfolyosó északi falának vonulatát a sekrestye és a szentély között sikerült egyértelműen meghatároznia. A torony földszinti árkádjai a kutatás során szintén meghatározhatóvá váltak. Az itt található árkádív faragott köveit ugyan elbontották, de a kövek hátának lenyomata ma is dokumentálható. E lenyomat környezetéről (északi toronyfal síkja) az ásatás során fotogrammetriai felmérést készítettünk, ami lehetőséget adott az ívek kiszerkesztésére. Az ásatás eredményeként az itt található lábazati kövek méreteit szintén ismerjük. Ezen adatok birtokában a torony földszinti nyílásai északon (és talán a nyugati oldalon is) 331