A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Simonyi Erika: Középkori templom és temető Felsőzsolca-Nagyszilváson

holttestek mumifikálódtak, így hajuk is megmaradt. A kontyvas itt asszonyok szorosan hátrafésült és középen elválasztott, tarkó alatt fonatból felkontyolt haját díszítette.

65 A felsőzsolcai temető két sírjában a 17-18. századi viselet emlékeit sikerült feltárnunk. A gyöngyöspártával eltemetett 162. sírban a temetésre készített vállfűző gombostűi és néhány rézszállal díszített paszományszalaga maradt meg (8. kép 4-5). A 180-as sír vállfűzője jobb állapotban került napvilágra (9. kép 2), így Sipos Enikő sikeresen rekonstruálta a megmaradt töredékek alapján (9. kép 3). A vállfűző a 17. század végére jellemző - széles ívben felmagasodó hátú, egybeszabott vállpántú, elöl kapcsokkal záródó - típusba sorolható. Alapanyaga atlaszkötésű selyem, melyet vastag lenvászonnal és vékonyabb gyapjúszövettel béleltek. A mellest halcsont helyett 0,5 cm széles famerevítőkkel látták el. A selymet fémszálas csipkével díszítették. Az elhunytat aranyszállal átszőtt szemfedővel takarták le, melynek tenyérnyi darabját sikerült megmenteni.

66 Valószínű, hogy ezek a vállfűzők a módosabb falusi családok lányainak, asszonyainak járó temetési viselet részét képezték. Földben ritkán marad meg ép állapotban hasonló ruhamaradvány, töredékes paszományszalagokat közöltek a Tiszanána-Ónánán feltárt templom körüli temető egyik 17. századi sírjából. Teljes épségben őrződtek meg a váci kriptában a jóval tehetősebb polgári családok hasonló szabású, de gazdagabban díszített Mellékletek: Felsőzsolcán két sírban találtunk pénzt, azonban sajnálatos módon egyikről sem sikerült megállapítani a kibocsátás helyét és időpontját.

69 A 27. sírban nyugvó kisgyermek mellkasán került elő egy ezüstpénz, melyről csak sejtjük, hogy a Baltikumban verték a 15. század második felében (5. kép 2). Az 1,2 cm átmérőjű, ezüstből vert érem egyik oldalán koronás sas látható, a körirat olvashatatlan. A másik oldalon kígyó vagy sárkányszerü sematikus figura, a köriratban egy egyenlő szárú kereszt és D A betű kivehető. A 129. sírban egy igen rossz megtartású rézpénzt találtunk, melyet nagy valószínűséggel az 1700-as évek első évtizedeiben bocsátottak ki. A templom körüli temetőkben kevéssé jellemző, hogy az elhunyttal - a szó klaszszikus népvándorlás kori értelmében - mellékletet is helyezzenek a sírba. Ezek általában babonás szokásból elhelyezett éles vagy hegyes eszközök, sarlók, ollók, stb.

70 Szinte csak elvétve fordul elő, és elsősorban csak késő középkori temetőkben, hogy a sírba étel vagy ital mellékletet tartalmazó kerámiaedényt helyeznének. A nagyszilvási temető egyetlen edény mellékletes temetkezése a 129. sír, melyben egy idős nő (?) vázát tártuk fel (10. kép). Az elhunyt vállmagasságba visszahajlított kezei egy sárgamázas, vörös sávfestéses vászonpohár és egy vörösre égett kancsó összetört darabjain, valamint egy zöld mázas kis korsón (10. kép 3) nyugodtak. Tiszanánáról Parádi N. közölt szinte a zsolcaival teljesen azonos, de sárga mázas cserépkancsót. E típus szerinte a 16. század közepétől a 17. század második feléig volt használatban.

71 Az edények alatt, a halott 65 RádulyE., 1996/1. 11. 66 A váci kriptából több szemfedő is előkerült teljes épségben (Zomborka M., 1996/1. 8.) 67 Parádi N., 1995. 172-173. és 10. ábra. 68 Ráduly E., 1996/1. 10. és belső borító 8. kép. 69 Tóth Csabának tartozom köszönettel, aki megpróbálta a két pénzt azonosítani. 70 A szokással legutóbb Pusztai Tamás (Pusztai 1994.) foglalkozott a Zsámbékon feltárt 17-18. századi ollós temetkezés kapcsán. {Pusztai T., 1994.) 71 Parádi N., 1995. 179-180. és 15. ábra 7-7/a. 193