A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Simonyi Erika: Középkori templom és temető Felsőzsolca-Nagyszilváson

Miskolcon eladott, illetve felhasználták a kocsma építkezésénél.

16 A 19. századi kataszteri térképeken már nem jelölik sem a templom romjait, sem a temetőt, valószínűleg ekkorra már nem maradt nyoma az egykori épületnek. A területet, mint azt neve is sugallja, gyümölcsfákkal ültették be, és csak az 1900-as évek elején vált újra lakottá.

17 A templom A régészeti feltárás 3 éve alatt sikerült azonosítanunk a középkori Szent Mihály plébániatemplom pontos helyét és részben az alaprajzát (2. kép). Mivel az egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom alapozási árkának - a későbbi bolygatások miatt mindössze alsó 20-50 cm-ét tudtuk megfigyelni, az egykori épületről igen keveset mondhatunk. A hajó nyugati részét - egy nagyméretű „rablógödörrel" - amelyet valószínűleg Dőry András 1768-as „akciójával" azonosíthatunk - olyannyira szétbányászták, hogy az északi és nyugati fal vonalát csak a metszetekből sikerült rekonstruálnunk. Szinte teljes hosszában feltártuk viszont a déli fal alapozási árkát (4. kép) és a szentélyt (3. kép). A templom teljes hossza 16,5-17,5 m lehetett, ebből a hajó kb. 12 m volt. A hajó alapozási árka kissé trapéz, nyugati vége majdnem 1 méterrel szélesebb, mint a keleti (a nyugati 9,6 m, a keleti 8,8 m.) Az alapozási árok szélessége 1,1-1,3 m között váltakozik. Az alapozás fehér, kavicsos habarcsba rakott mészkövekből készült, amelyet egyedül a szentély alapozási árkában tudtuk in situ megfigyelni. A templom fala faragott mészkövekből készült, néhány kvádert találtunk a déli fal alapozása mentén. A félköríves szentély alapozási árka a jelenlegi felszíntől mérve 152 cm mély volt és 28 cm-re mélyedt a bolygatatlan altalajba. A szentély belső tere emelt volt, a diadalív vonalában a sárga altalajra nagyméretű szárazon lerakott mészköveket és sóderszerű kavicsot terítettek kb. 60 cm vastag rétegben. E szokatlan megoldást talán az a két sír indokolta, melyeket a köves-kavicsos alapozása alatt tártunk fel (81. és 124. sír). Ezek lazább betöltése adhatott okot a gondosabb alapozásra. A padlószintet sem itt, sem a hajóban a későbbi bolygatások és az intenzív földművelés miatt nem lehetett megfigyelni. A templom építési idejére csak másodlagos jelekből következtethetünk. 11-13. század falusi templomainak uralkodó alaprajzi elrendezése

18 - egyszerű téglalap alakú hajó, amelyhez félköríves szentély csatlakozik - köszön vissza a nagyszilvási templom esetében is. Habár az alapozásnak csak az alsó 20-50 cm-re maradt meg, úgy tűnik, hogy a templom egy periódusban épült. Az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékben szereplő Szent Mihály plébániatemplomot nagy valószínűséggel azonosíthatjuk az általunk feltárt kőtemplommal, tehát a 13. század végén/14, század elején már állt. A templom körüli temetőben megfigyelt jelenségekből, szuperpozíciókból mégis arra következtetünk, hogy talán nem ez volt a legkorábbi egyházi építmény a területen. Több olyan sírt tártunk fel, amelyekre ráépült a templom. A déli fal alapozásakor több temetkezést is megbolygattak (pl. 154-156. sír), köztük a 163. sírt, amelyet két sima Svégü hajkarika keltez a 11-12. századra (5. kép 1.). E temetkezések felvetik a lehetőségét, 16 BML IV.A.-506. 1786/Fs.IV.No. 63. Az adatokért Bodnár Tamásnak tartozom köszönettel. 17 Zsíros S., 1993. 169. 18 Az alaprajztípus elterjedéséről és keltezéséről: Kozák K., 1966. 61., Marosi £., 1975. 26., Valter /., 1985.330., TariE., 1995. 156. 164