A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Wolf Mária: Niellódíszes bronzcsat Edelény-Borsodról

mutatják, hogy a 67. sírban nyugvó 30-35 év körüli férfi származását tekintve különbözik a népesség többi férfi tagjától.

104 Hogy a borsodi ispánsági várban éltek idegen eredetű, nagy valószínűséggel besenyő népelemek, azt a fentieken kívül az esperesi templom mellett lelt kengyel is bizonyítja. E vállába kovácsolt fülű kengyeltípus eredete Közép-Ázsiában kereshető. KeletEurópában ez a forma a 11. századig ismeretlen volt, noha körte alakú változata már a honfoglalás kori anyagban feltűnt. Tipológiailag ebből származtatható az a keskeny talpalójú, kerek változat, amely a 11-12. században általánosan elterjedt kengyelformává vált a dél-oroszországi steppezónában. Ez az úgynevezett „besenyő-úz, csornije klobuki" típus. A magyarországi régészeti anyagban való első feltűnésük - a történeti adatokat figyelembe véve - minden bizonnyal a besenyők megtelepedéséhez köthető.

105 E kengyeltípus 12-13. századi széles, gyakran bordázott talpalójú változatai megtalálhatók a kun leletek között is.

106 Ilyen, széles talpalójú, szárain bevésett vonalakkal, ebben ezüst berakással díszített kengyelt találtak a csengelei kun sírban is.

107 Esetünkben azonban, noha kengyelünk éppen a talpaló indításánál tört el, nem gondolhatunk ilyen kései időpontra, mivel a vele együtt lelt Salamon dénár egyértelműen a 11. század végére keltezi a darabot. De 11. századi, besenyő emléknek tekintik a kengyelünkkel formailag teljesen egyező, a moldvai Vitanestiben lelt példányt, amelynek szárán a borsodihoz hasonlóan rézdrót berakások találhatók,

108 valamint a Kijev melletti Rassaviban napvilágot látott darabot is.

109 A kengyel besenyőkhöz való kötését nemcsak a tipológiai megfontolások és a lelet kora, hanem az is indokolja, hogy Borsod vár körül feltétlenül számolhatunk besenyő népelemek megtelepedésével. Ezt a vár közelében, tőle északra és délre mind a mai napig megtalálható két Besenyő nevű falu is bizonyítja. A kutatók egyöntetű véleménye szerint a helynévadásnak ez a formája a magyar környezetbe került, szigetszerűen létrejövő besenyő településekre utal, amelyeknek egy része, különösen az ispáni várak közelében található falvak, az államalapítás során keletkezhettek.

110 A Magyarországra került besenyő néptöredékek egyik legnagyobb, összefüggő települési területéről, a Sárvíz völgyéből, Nagydorogról került elő az a csat, amelyet Hampel rajza őrzött meg számunkra. Szomszédságában, Kajdacs-Rókadombon egy vállába kovácsolt fülű, 11. századi besenyő emlékanyagba sorolható kengyel látott napvilágot.

1

" S bár nem bizonyítható, könnyen meglehet, hogy a ma lelőhely nélkül nyilvántartott negyedik magyarországi példány azokból a nyugat-dunántúli temetőkből (Sorokpolány, Mosonmagyaróvár, Oroszvár, Sopronbánfalva) származik, amelyeknek feltárását a második világháború idején végezték.

112 E vidék besenyő határőreiről pedig számos forrásunk megemlékezik."

3 104 Bernért Zs.-Kustár Á.-Szikossy /., 2001. 301. 105 Kirpicsnyikov, A. N., 1973. 45., VII. típus, 50., IX. a. típus, 53., Hatházi G., 1990, 46, Hatházi G.,1996, 229 további irodalommal. 106 Hatházi G, 1990, 46, Hatházi G.,1996, 229, Horváth F., 2003, 378. 107 Horváth F., 2001, 175, 176-177. 108 Leahu, V.-Trohani, G. 1978, 538, 3. kép. 109 Nagrodzka-Majchrzyk, T. 1985, 13. kép, 1. Horváth Ferenc úgy véli, hogy bár a csengelei kengyelen is feltűnik, az egymás mellé párhuzamosan vésett vonalak elsősorban nem kun, hanem besenyő, illetve fekete süveges emlékanyagra jellemzőek. Horváth F., 2001, 180. 110 Györffy Gy., 1987, I. 737, 741, Pálóczi-Horváth A., 1988., 120-121. 111 ÓdorJ. G., 1999. 155-156. 112 E temetők feltárása, „a nyugati határok magyar települési viszonyaira lett volna hivatott fényt deríteni." Vö. 16/1945. Főig. MNM. A leletek azonban Budapest ostromakor összekeveredtek, azonosításuk, nyil152