A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Wolf Mária: Niellódíszes bronzcsat Edelény-Borsodról
NIELLÓDÍSZES BRONZCSAT EDELÉNY-BORSODRÓL WOLF MÁRIA Az esperesi templom A borsodi földvár, Borsod megye első központja, ÉK-Magyarországon, a Bódva folyó partján fekszik, területe jelenleg Edelény városához tartozik. A várat a Cserehát hegység D-i oldalán elterülő, a Bódva mocsarai által körülvett alacsony dombra építették fel. A domb mintegy 15 méterrel magasodik a folyó szintje fölé. Erre emelték a napjainkra már erősen lepusztult sáncokat, amelyek 1,7 hektáros területet ölelnek körül. A sáncok a K-i és Ny-i oldalon maradtak meg legépebben, itt megközelítően 5 m magasságban állnak. A vár sáncaira és belső területére egyaránt kiterjedő ásatást 1987-1999 között végeztük. A sáncok kutatása során megállapítottuk, hogy a várnak nincsenek őskori előzményei. A jelenleg is álló fa-föld szerkezetű sáncokat egy 10. századi településre építették fel a 10. század végén, a 11. század elején. A várbelső ÉK-i oldalán, 1,5 méterrel annak szintje fölé magasodva egy kisebb domb helyezkedik el. Ennek kutatása során egy íves szentélyzáródású, nagyméretű templom alapjait bontottuk ki. A templom északi oldalfalának alapozási árka mellett egy vállába kovácsolt fülű, rézdrótberakásos kengyel (1. kép), 2 valamint egy Salamon király (1063-1074) által veretett ezüst dénár látott napvilágot. Nemcsak az érem, hanem az analógiái alapján a 11. század második felére keltezhető kengyel is azt bizonyítja, hogy a templom ebben az időben már fennállt. A templomon kívül, a szentély közelében egy mállékony konglomerátumból faragott szenteltvíztartó került elő. A templomhajó északkeleti sarkától mintegy 4 méterre egy nagyméretű, 2x1 méteres, 35 cm vastag kőlapot találtunk, amelynek anyaga a szenteltvíztartóhoz hasonló volt. A kőlap feltehetően oltár lehetett, 5 közelében egy másodlagos helyzetben lévő gyermekcsontváz feküdt. Ezen kívül sem a templomban, sem körülötte nem kerültek elő sírok. Jól meg lehetett azonban figyelni, hogy a templomot egy korábbi településre építették rá. Templomunk legközelebbi párhuzamai azok az épületek, amelyek korai megyeszékhelyeinken és esperesi központjainkban, Abaújváron, 6 Szabolcsban, 7 Visegrádon, 8 Patán 9 álltak. E templomok közös jellemzője, hogy a 11. század közepén, második felében kőből épültek. Hajójuk hossznégyszög alakú, szentélyük többnyire íves, olykor 1 A templomról részletesen: WolfM. 2004. 2 A rajzok elkészítéséért F. Bodnár Katalinnak tartozom köszönettel. 3 CNH I. 22. NKU 17. Az érem meghatározásáért Gedai Istvánnak tartozom köszönettel. 4 Hatházi G., 1990. 46., Hatházi G., 1996. 229. A kengyelről a továbbiakban még lesz szó. 5 A kőlappal kapcsolatban az is felmerült, hogy esetleg sírkő lehetett. Erre elsősorban a korai sírkövekhez hasonló méretei alapján gondolhatnánk. Minthogy azonban a tárgy a bolygatatlan altalajon feküdt, körülötte beásásnak, sírfoltnak, a már említett, másodlagos helyzetű csontokon kívül egyéb leleteknek nem találtuk nyomát, magát a kőlapot pedig nem emeltük fel, ezt a kérdést nyitva kell hagynunk. 6 Gádor J., 1980. 1 Németh P., 1983. 8 Szőke M., 1986. 9 Szabó J. Gy., 1985. 139
