A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Ringer Árpád-Szolyák Péter: A Szeleta-barlang tűzhelyeinek és paleolit leleteinek topográfiai és sztrati gráfiai eloszlása. Adatok a leletegyüttes újraértékeléséhez

A SZELETA-BARLANG TŰZHELYEINEK ÉS PALEOLIT LELETEINEK TOPOGRÁFIAI ÉS SZTRATIGRÁFIAI ELOSZLÁSA Adalékok a leletegyüttes újraértékeléséhez RINGER ÁRPÁD-SZOLYÁK PÉTER Őskökori leletanyagot szolgáltató barlangjaink között a Szeleta a legelső, amelyet már „korszerűnek" mondható módszerekkel, eredményesen kutattak át a „diluviális ősember" nyomai után.

1 A kezdetben Kadic Ottokár vezette munkálatok megindítása óta azonban mindössze egyetlen összefoglaló munka - kismonográfia - jelent meg e lelőhellyel kapcsolatban, még 1915-ben.

2 Sokan egyetértenek abban, hogy napjainkra szinte kötelező feladattá vált egy új és lényegesen nagyobb teljességre törekvő publikáció elkészítése, hiszen a lelőhely történetéhez immár 17 ásatási év

3 és több ezerre tehető régészeti és őslénytani lelet tartozik. Meg kell továbbá jegyeznünk azt is: hamarosan száz esztendeje lesz annak, hogy paleolitkutatásunk e barlang rendszeres feltárásával végérvényesen útjára indult, s rövid idő alatt a nemzetközi elismertséget is kiharcolta. Tanulmányunkkal ezeket szem előtt tartva szeretnénk néhány újabb eredménnyel és szemponttal kiegészíteni az eddig felhalmozott tekintélyes ismeretanyagot. Az utóbbi fél évszázadban a Szeletával kapcsolatban megjelent hosszabb-rövidebb értekezések szerzői természetesen nem lehettek jelen a barlang legjelentősebb ásatássorozatán 1906 és 1913 között. Ez sem magyarázza azonban, hogy néhányan közülük miért tekintettek el csaknem teljesen a korabeli dokumentációk kellő mértékű hasznosításától. Sőt, egyesek máig ragaszkodnak ahhoz a régi tévedéshez, miszerint a szeletai ásatásokról ilyenek nem is állnak rendelkezésre. Valójában az egykori ásatok által készített részletes leírások és a nagyszámú metszetrajzok léteznek és számos hasznos, sokszor háromdimenziós információt hordoznak magukban. Kétségtelen viszont, hogy ezek egységben való értelmezése nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha a leleteket is szeretnénk helyükre illeszteni a több száz köbméternyi feltárt üledéksorban. A számítógép térhódításával mára teljesen természetessé vált egy-egy régészeti lelőhely egykori felszíneinek, rétegsorának, építményeinek stb. virtuális és valósághű rekonstrukciója. Ahhoz azonban, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk, rendkívül pontosan megásott és részletesen dokumentált lelőhely és leletegyüttes szükséges. A barlang leletanyagára vonatkozó technológiai és tipológia vizsgálatok, nyersanyagelemzések, relatív és abszolút korhatározások viszonylag könnyen elvégezhetők az őskőkor-kutatás története során többé-kevésbé letisztult módszerekkel. A Szeleta esetében viszont ezek eredményeivel csak igen korlátozottan lehet az ősemberek mindennapjaira vonatkozó következtetéseket levonni. Márpedig végső célunk minden lelőhely esetében az, hogy a lehető legkisebb időintervallumokban is felismerjük az egykori történéseket. 1 A tanulmány A Szeleta Kultúráért Közalapítvány támogatásával készült. 2 KADIC O., 1915. 3 MESTER, Zs., 2002.; RINGER, Á„ 2002. 47.; A 17. ásatási évet a 2003-as esztendő képviseli, amikor Ringer Árpád vezetésével augusztus 18-23 között rétegtisztázás céljából egy 2x2 méteres szelvényt bontottak ki 1,5 méter mélységig. A munkálatokat a barlang C-D részének határán végezték, közel a keleti falhoz. 13