A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Miklós-Czaylik Zoltán: Vaskohászat Északkelet-Magyarországon a Kr. e. 3. században: Sajópetri-Hosszú-dűlő

2. kép. A Sajópetri-llosszú­dűlőn feltárt salaktípu­sok: könnyű, szilikátos salak (jobb oldalt), nehéz fémsalak (bal oldalt) 3. kép. Sajópetri-HosszM-dűlö. A 96.18-as számú épület, amelynek sarkában nagy mennyiségű karbonátos kőanyagot tártunkfel távolságra lévő 96.18-as ház északkeleti sarkában is feltártunk. Kisebb, öklömnyi mére­tű, rossz megtartású dolomitdarabok a település északi részén, a 02.12-es házban is elő­kerültek. A salakos zónához közeli karbonátos kőzetekből álló depók magyarázatául a mészkő kohászati (salakképző) adalékanyagként való - modern nagyipari példákból is ismert - felhasználása kínálkozik. A vaskohászathoz kapcsolható jelenségkör és leletanyag anyagvizsgálatának eredményei A kelta település északi zónájából, a 02.23-as házból 6 salakdarab vizsgálata ké­szült el. Ennek alapján a vassalakok 3 altípusra oszthatók: 1. kompakt kohósalak, kis mé­3 Az anyagvizsgálatokat az ELTE Ásványtani Tanszéke készítette el, Molnár Ferenc vezetésével. Az alkalmazott vizsgálati módszerek a következők voltak: rá- és áteső fényes mikroszkópos vizsgálat, SEM-EDS vizsgálat (Kovács Árpád, Miskolci Egyetem, Fémtani Tanszék), RTG-pordiffrakciós vizsgálat (Lovas György, ELTE Ásványtani Tanszék). 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom