A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

B. Hellebrandt Magdolna: A nyersanyagok hatása a vaskor és a császárkor településeire a Sajó és a Bódva vidékén

Bódvalenkéről, Komjátiból. Meg kell jegyeznünk, hogy Imolán, Trizsen, Felsőkelecsényben Vastagh Gábor terepjárása alapján Nováki Gyula végzett feltárást. Munkája eredményeként vasolvasztó kemencéket tárt fel, és a salak között zömmel 9-10. századra datálható cserepeket gyűjtött, a trizsi sarkantyút pedig a 11-12. századra keltezte. Upponynál Korek József bontott ki egy hasonló vasolvasztó kemencét.

25 Trizs-Vörössár területén Révész László és Wolf Mária tárt fel még két kohót 1986-ban.

26 Északabbra a Felföldön Kovácsinál a Kyjatice kultúrából származó kerámiatöredékek mellett érctörő is előkerült.

27 Szlovák területen még a Kassa (Kosice) melletti Csecsen (Cecejovice) mocsári gyepvasérc horpabányászásos fejtését tárta fel E. Mirossayová, több gödröt bontott ki, s a korai vaskorra datálta a leleteket és a régészeti objektumokat.

28 A kohótelepek bizonyára nem működtek mind egy időben. Az tény, hogy a vasipar nagy mennyiségű faszenet igényelt, ezért működtek az erdőségek közelében.

29 Fel kell figyelnünk a helynevekre is.

30 Rudabányától északra, Szőlősardótól délre Vaskapu megnevezést olvashatunk az 1949-ben kiadott i:50 000-es térképen, ugyancsak Vaskapu olvasható Trizstől északra, ettől délre Trizs felé Kovácsos hegy, Trizs és Imola között Kovácsos domb, Szuhafőtől északra már a határon túl Puszta Vassas erdő, a putnoki Kakasvártól délkeletre Kovácsos domb található Dövény felé, s Putnok és Sajógalgóc között Kovácsos bérc helymegnevezésre figyelhetünk fel. Nem véletlen, hogy Trizstől északnyugatra, Szuhafőtől északra, a Puszta Vassas erdő fölött „Halmok"-at ír a 20. század első felében készült 50 000-es térkép, már szlovák területen. Ugyancsak Kovácsos hegy megnevezést láthatunk Izsófalvától nyugatra a 219,1 m magas tetőnél a 10 000-es térképen. Meg kell említenünk, hogy a szakirodalom erődített helyre utaló adatot (1. kép. Térképjele kis üres karika) ismer például Dövény-Őrfatető és Őrhegy, FelsőkelecsényŐrhegy, Felsőnyárád-Kis- és Nagyörhegy helyekről. Sajnos, ezek az erődítmények napjainkra már jórészt elpusztultak,'' s bizonyára vannak még ismeretlenek is ezen a kevéssé kutatott területen. Rudabányán a vasérc fedőréteg nélkül, a felszínen bányászható volt, a régi Rudahegy legmagasabb szakaszán, és délnyugati végén, a Mogyoróshegyen. A Bányavölgy keleti meredek oldalán az eső, a hó is kimosott vasércet. A Mogyoróshegyen Szuhogy és Szendrő felé vezető régi úton Podányi megfigyelte az 1950-es években, hogy az út már felszíni vasércen haladt.

32 Ezt a megfigyelést igazolják az újabban végzett fúrásadatok, például 1983-ban 0,00-9,20 m-ig, egy másik helyen 1-14,30 m-ig, egy harmadik helyen 0,00-7,7 m-ig találtak pátvasércet, s a haszonanyag tényleges vastagsága 5,00, illetve 9,30 m." Régészeti leletmentést Soproni Sándor végzett Rudabányán 1954 novemberében. Régi bányavágatokban mécsesek, bányászszerszámok kerültek elő, melyeket egy budapesti kiállításra vitt el Tasnádi-Kubacska András, a Földtani Intézet munkatársa. Soproni Sándor a bányamérnök és a főaknász kíséretében megtekintette a Rudahegyi 23 136/1877.19-21. vaskori (?). "

4 136/1877. 1-3. agyagcsövek, 4-9. cserepek. 25 Nováki Gy., 1968.38. 26 Herman Ottó Múzeum Adattára 1988-87. 27 Repiszky T., 1999. 12. 28 Mirossayová, £., 1994. 37. 53-55. 29 Vastagh G, 1968.79. 30 HeckenastG., 1968. 162. 31 Nováki Gy.-Sándorfi Gy., 1992. 56. 32 Podányi T., 1957.72. 33 Bohn P.-Kiss K., 1983. 839-840. 844. 34 Magyar Nemzeti Múzeum Adattára 56.R.I. 110