A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

elvesztette jelentőségét és értékét. Olyannyira nem volt fontos a Ládiaknak, hogy a későbbiekben Szuhogy eladásakor Csorbakőt meg sem említik. Szuhogy és a Ládiak a 14. század első felében Szuhogy települése legközelebb 1317-ben jelent meg az oklevelekben, ahol egy több évig tartó pereskedés tárgyát képezte. Ezen évben, olvashatjuk, hogy az egri káptalan képviselője felszólalt Tamás esztergomi érsek előtt Márton egri püspök ellenében, aki elődeivel együtt több, a káptalant illető birtokot, illetve falvak tizedeit lefoglalta Újvár, Borsod, Ung és Zemplén vármegyékben. Ebből az oklevélből értesülünk, hogy a borsodi Narad, Telekus, Ruda, Zenthiacab (Nyárád, Telekes, Rudabánya, Szentjakab) falvak mellett Zonhod, azaz Szuhogy tizedét is lefoglalta Márton püspök, ami jogosan az egri káptalané lett volna.

45 Két évvel később 1319. április 10-én Egerben Márton püspök kijelentette, hogy a közte és a káptalan között Tamás érsek előtt folyt perben elismerte a mondott falvak tizedeinek visszaadását, „minthogy régtől fogva hozzájuk tartozott." A kanonokok ezért eltekintettek azon költségek megfizetésétől, amelyet Tamás esztergomi érsek rótt Márton püspökre. Márton pedig visszavonta az „Apostoli Szentszékhez a káptalan ellenében tett fellebbezést".

46 A pereskedés után a falu és a környező települések tizede tehát visszakerült az egri káptalanhoz. Ezt követően 1322-ben a tizedlajstromokban említik meg Szuhogy egyházát. Maga a falu továbbra is a Ládi család tulajdonában volt, de nem játszott lényeges szerepet, az oklevelek alig említették meg. Valószínűleg a Ládiak sem sokat tartózkodtak itt. Ládi Csorba Miklós fia Domonkos és ennek a fiai Donch és János nevét egy 1324. január 6-i határbejárás említi legközelebb. Dominici de Laad (Ládi Domonkos) és fiai Kapuina (Tornakápolna) nevű föld birokosai.

47 Szuhogy 1332-ben, 34-ben és 35-ben 5 garas pápai dézsmát fizet, tudjuk meg a pápai tizedlajstromokból.

48 A fenti összegek alapján a környék közepes jelentőségű tizedfizető falvai közé tartozhatott. 1343-ban Domonkost és két fiát birtokosként említették meg Szuhogyon. Véleményem szerint a Ládi család ekkor már folyamatosan szegényedett. Azt már korábban láthattuk, hogy nem volt Domonkosnak és fiainak annyi pénze, hogy az apjuk által emelt várat fenntartsák, ami el is pusztult. Az oklevelek alapján pedig egyre szorultabb helyzetükre gondolhatunk. 1349-ben pereskedésbe kezdett Domonkos fia Donch és ugyanazon Domonkos fia János fia Jakab Verez-i Kuuer Miklós fia János és Nomar-i Bethlen fia Simon özvegye ellen, ahol a Ládiak elvesztették a pert és a bíróság 4 márka bírság megfizetésére ítélte őket. Mivel ezt másként nem tudták már ekkor kifizetni, ezért 1349. július 6-án János borsodi főesperes és püspöki vicarius előtt az ítéletet „a Sayou fluviumnál lévő Lad possessio átadásával akarták kielégíteni."

49 Az átadás azonban nem történt meg, ugyanis Sajólád továbbra is Ládi birtok maradt, talán a per nyertesei továbbra is pénzben követelték a bírságot, vagy inkább a Ládiak ragaszkodtak annál jobban Sajóládhoz, hogy azt eladják. Eközben változás történt a Ládi családban: Donchot a későbbi oklevelek már nem említik meg, valószínűleg meghalt, de közben a dokumentumokban megjelenik Domonkosnak egy harmadik fia, Miklós, aki ekkor válhatott nagykorúvá. A pénzszűkében lévő Anjou-kori oklevéltár IV, 1996. 259. 680. oklevél. Anjou-kori oklevéltár V, 1998. 168-169. 427. oklevél. Anjou-kori oklevéltár VIII, 1993. 11-12. 6. oklevél. Györffy Gy., 1987. 749-750. MOL DL 4058. Regeszta: http://www.arcanum.hu/mol/ 180