A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tarcai Béla: A négyesi Szepessy család története

mi Minisztériumban kapott beosztást. A III. osztályú bronz szolgálati emlékéremmel tüntették ki, cs. és kir. kamarás, a Ferencz József Rend lovagja. A Szepessy család jeles tagjai Négyesi Szepessy Pál (1636-1687) A sok Pál nevű Négyessytől való megkülönböztetés érdekében, de jogosan is nevezhetjük a birtokszerzőnek, mert tulajdonképpen az ő keze munkája nyomán alakult ki a hatalmas birtokrendszer. Emellett az első, aki nem csupán a család és a vármegye, hanem az ország életében is fontos szerephez jutott. Közéleti pályafutása korán kezdődött, és gyorsan ívelt fölfelé.

40 Szinte gyerekkén, 16 évesen jelölték a Zemplén és Ung vármegyékhez indított borsodi követség tagjául. 24 évesen Borsod vármegye főjegyzője, 1659-ben országgyűlési követ. 1660-ban I. Lipótnál járt követségben az országot ért alkotmányos sérelmek és a protestánsokat sújtó erőszakos intézkedések ügyében. 1662ben követ a kassai országgyűlésben, 1663-tól 1670-ig második, majd első alispán. A Lipótnál tett küldöttségjárásának eredménytelensége - mert csak üres ígéreteket kapott -, az alkotmány iránti tisztelete és kemény protestáns meggyőződése szembefordította az uralkodóval. 1670-ben csatlakozott a Wesselényi összeesküvéshez, az elégedetlenkedő „bujdosók" - később kurucok - élére állt és elfoglalta Diósgyőrt. A király büntetésül elkobozta Borsod vármegyei birtokait és 2000 arany vérdíjat tűzött ki a fejére. Menekülnie kellett. Erdélybe ment és Apaffy Mihály fejedelem védelme alá helyezte magát. A kurucok képviseletében kétszer járt Konstantinápolyban, hogy a szultántól engedélyt kérjen az uralkodó elleni felkelésre. 1672-ben kegyelmet kapott, és birtokait is visszakapta, azzal a feltétellel, hogy hűséget esküszik a királynak. Mivel erre nem volt hajlandó, ismét menekülnie kellett, és ismét Erdélybe. A kuruc-labanc csatározásokban sikeres hadvezérnek bizonyult. Ez felkeltette Thököly Imre figyelmét is, és 1678-ban legfőbb tanácsosává nevezte ki. 1683-ban követ volt a kassai és a tállyai országgyűlésben. Mindvégig megmaradt Thököly hűségén, még akkor is, amikor a többi nemes urak a fejedelmet cserbenhagyták. Birtokait 1686-ban ismét elkobozták. Ezt azonban ő már alig érte meg, mert 1687. május 18-án Ónodban meghalt. Halálának időpontjáról és helyéről a különböző források eltérő adatokat közölnek. Miskolcon temették el. Ifjabb négyesi Szepessy Pál (1663-1717) A kuruc vezér elsőszülött fia, akit megkülönböztetésül „a naplóíró"-nak nevezünk. Minden tekintetben apja nyomdokaiba lépett, mert fontos megyei tisztségeket töltött be, és később II. Rákóczi Ferenc híve lett. 1688-ban táblabíró, 1697-től 1699-ig második alispán, később 1709-ig első alispán és 1714-ben országgyűlési követ. Gondja volt arra, hogy az édesapjától elkobzott birtokrészeket visszaszerezze. Kapcsolatai révén elérte, hogy III. János lengyel király pártfogásába vette és kieszközölte az udvarnál, hogy fogadják az ifjú Szepessyt. Félévi várakoztatás után, busás megváltás fejében az özvegy és az öt árva visszakapta a miskolci és ongai birtokokat, a szikszói házat és a szőlőket. Később az özvegy, Csuda Zsuzsanna kijárta, hogy a többi birtokot is visszakapják. II. Rákóczi Ferenc udvarában mint a gazdasági tanács tagja szerepelt. A fejedelem megbízásából részt vett abban a bizottságban is, amelyik az állami vagyonok összeírására kapott megbízást. A fejedelem 1710-ben fegyverbe akarta szólítani a nemesi felkelést, Ua. 286. Szepessy B., 1893. 142. 325