A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

Érdemesnek találtam az egész dokumentumot közölni, hiszen ezen oklevelünk említi először a csorbakői várat. Ebből a szövegből tudjuk biztosan, hogy a 14. században már kellett léteznie egy korábbi várnak, ami olyan rossz állapotban került a Perényiek tulajdonába, hogy azt újjá kellett építeni. Az oklevélben Perényi Imre neve előtt szereplő „magnifícus" jelző arra utal, hogy az ország legelőkelőbbjei közé, a bárók közé tartozott, egyedül ezt a réteget illette a megkülönböztető „nagyságos" címzés.

66 Tulajdonképpen a Perényieknek még engedély sem nagyon kellett volna a várépítéshez, hiszen olyan „jóban" voltak Zsigmonddal, de azért a király elé járuló Perényi Imre, mintegy legitimálva várépítési szándékát megjegyzi, hogy egy elpusztult vár helyén kíván építkezni. A dokumentumból kiderül, hogy Perényi Imre pohárnokmester a már korábban felvázolt hatalmi küzdelmekben („a zavaros időkben") komoly áldozatokat tett a királyért. Érdemes egy pillantást vetni a dátumra is, november 5.: még egy hónap sem telt el a harcok befejeztétől, Nápolyi László is csak novemberben hagyta el az országot, de Perényi Imre már jutalmat kap. Mindez tanúsítja, hogy a királyhű emberek között is az elsők közé tartozott. A várépítési engedély kiadásának napján Perényi Imre további jelentős birtokot nyert a királytól Csorbakő szomszédságában. Az oklevél már részletesen leírja Perényi Imre „magnis sui sanguinis effusionibus"

67 (nagy véráldozatát), amit „in conflictu ubi Stephanus de Debrew ..." a királyhoz hűtlen Debrői István elleni konfliktusban szerzett, akit sikerrel megfutamított Patak mellett. Zsigmond ezért az örökös nélkül elhalt hűtlen Vadászi Imre birtokait: „... possessiones Wadas Janusdi in Abawywariensi, Balashaza, Ormos, Nyaragh, Tewisses ac Kelecze in Borsodiensi populosas, ac Nemetmesew vocatas et desertam in Hewes comitatibus .. ."

68 [adta Perényi Imrének]. A borsodi birtokok helyzetéből egyértelműnek látszik, hogy a király az újjáépülő csorbakői várnak ezzel uradalmat adományozott. 1404. március 16-án a jászói konvent jelenti Zsigmondnak, hogy Perényi Imrét beiktatták a fentnevezett Vadászi Imre birtokaiba,

69 így törvényesen is kialakult Szuhogy után Ormos, Nyárád, Tövisses és Kelecsény falvakból Csorbakő várának uradalma. Annak ellenére, hogy a Perényi család fő központja Terebesen volt, Imre mégis az általa épített Csorbakőt kedvelte jobban, aminek talán az lehetett a magyarázata, hogy birtokai ságos Perényi Imre, aki más tisztségek mellett a mi pohárnokmesterünk elő kívánta adni, hogy régóta az idő előrehaladtával, az őseinek és következésképpen az ő Borsod vármegyei Csorbakőnek nevezett várának az igen régisége miatt és a vár balvégzetű fenntartásának a számos terhe és nehézsége miatt [a vár] tönkre ment és a végső pusztulás nyomorúságába jutott, úgy, hogy ott csak egy másik felépítendőre való hely maradt; ezért kérvén alázatosan fennségünket, hogy méltóztassunk neki engedélyezni eme vár újjáépítését; mi tehát megfigyelvén Imre hűséges szolgálatait, amelyeket fáradhatatlanul és különösen a zavaros időkben izzadságosan, sőt nagy véráldozattal teljesített; adtuk és kegyesen engedélyeztük, sőt adjuk és engedélyezzük jelen levéllel, hogy ő és örökösei és minden utódai az előbb mondott várat, azon módon, ahogy akarja, átalakíthassák, felépíthessék és újjáépíthessék; és azt királyságunk más mágnásainak és nemeseinek módjára a mijeién bőkezű kegyelmünkből és különös kegyünkből örökre megőrizhessék jelen levelünk tanúbizonyságával. Kiadatott Székesfehérvárott Mindenszentek ünnepe utáni hétfőn [november 5.] az Úr 1403. évében.) Felül jobb oldalt: propria commissio domini Regis, hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkos pecséttel, Zsigmond-kori oklevéltár II, 1956. 318. 2724. oklevél. 66 Engel P.-Kristó Gy.-Kubinyi A., 1998. 171. 67 Zichy okmánytár V, 1888. 346. 297. oklevél. 68 Zichy okmánytár V, 1888. 346. 297. oklevél. (Vadász és Jánosdi falvak Abaújban, Balázsháza [puszta Felsőnyárád mellett], Ormos [ma Ormosbánya], Nyárád [ma Felsőnyárád], Tövisses [puszta Felsőnyárád és Felsőkelecsény között] és Kelecsény [ma Felsőkelecsény] Borsodban népeivel együtt és Németmezőnek nevezett pusztafalu Heves vármegyében) [adta Perényi Imrének]. 69 Zichy okmánytár V, 1888. 359-360. 305. oklevél. 185