A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Csíki Tamás: A kassai zsidóság a Holocaust idején
lelencházi csecsemők közül zsidónak minősítettek is a gettóba kerültek, ugyanakkor a legminimálisabb egészségügyi vagy gyógyszerellátás sem állt rendelkezésre. Többen öngyilkosságot követtek el, a szökés viszont szinte lehetetlen volt, a kerítéshez közeledőkre - a rendőrfőkapitány utasítására - azonnal tüzeltek, egy szökni próbáló 17 éves lány holttestét elrettentésül közszemlére állították. (Már a deportálások megkezdése után, május 19-én 7-en kíséreltek meg szökést, akik közül a magyar csendőrök 2 főt lelőttek, 2-t pedig megsebesítettek.) 23 E brutális akciók - melyekről és az alig elviselhető életkörülményekről legfeljebb egy-egy kicsempészett levél tudósíthatott, bár a Zsidó Tanács jelentése szerint „csomag és levelezőlap küldhető" - Pohl Sándor polgármester, Endre egykori gödöllői alárendeltje és elvbarátja tudtával 24 , illetve Horváth György rendőrkapitány, Csatáry László és Szoó Tibor gettóparancsnokok, valamint a Horváth, Sárvári Jenő csendőr ezredes és Schmidtsiefen SS-Obersturmführer alkotta, a mentesítési kérelmekkel foglalkozó bizottság irányításával zajlottak (utóbbi azonban még az izraelita katonakötelesek katonai hatóságok által elrendelt sorozását sem engedélyezte). 25 S ez ellen - Görög Artúr emlékezete szerint - Bartsch János alpolgármester, Dobosffy Aurél főpénztárnok és Tost László országgyűlési képviselő a kegyetlenkedéseket elítélő emberségesebb fellépése, 26 miként a gettórendészek és a helyi Zsidó Tanács sem tudott mit tenni. (E testületet Kolos Ákos ügyvéd, a neológ hitközség elnöke és ezen irányzat egyik legismertebb képviselője vezette, aki részt vett a Magyar Zsidók Központi Tanácsa március 28-ai ülésén, s a kezdeti időszakban a legoptimistább, a hatóságokkal feltétel nélkül együttműködni szándékozó hitközségi vezetők közé tartozott, további tagjai pedig Berger Dezső, Garai Sándor, Görög Artúr, Spira Ignác, Roth Ignác és Ungár Jenő, az orthodox hitközség elnöke volt. - A neológ közösség rabbija a vészkorszakban Enten Manó, az orthodoxé Pack Henrik.) 27 Az említett körülmények között a különböző ellenállási vagy mentési akciók és azok sikere korlátozott lehetett. A helyi cionista szervezetek tagjai közül ugyan többen az illegalitást választották, sőt a csehszlovák keleti hadseregbe álltak, fő tevékenységük azonban a lengyelországi és szlovákiai eseményekről, az ottani gettókról és megsemmi23 Braham i. m. 572-573; Lévai i. m. 142-143; The Destruction... Doc. 272. 24 Figyelemre méltó, hogy Görög Artúr, a kassai Zsidó Tanács tagja, tehát az egykori események részese, több évtizeddel később írt munkájában a Holocaust időszakára emlékezve a történeti irodalom értékelésénél (vö. Braham i. m. 572) kevésbé negatívan ítéli meg Pohl szerepét: „Őszinte elismeréssel (? - Cs. T.) kell megemlékezni a város urairól. A polgármester, akit az anyaország erőszakolt a városra a visszacsatolásnál, a tisztes antiszemitákhoz tartozott. Mikszáth, a klasszikus magyar író találóan határozta ezt meg: az az antiszemita, aki a kelleténél jobban gyűlöli a zsidókat. Hát ez a régivágású antiszemita, bár nem segített, de nem kívánta a vesztünket, és nem akadályozta a város segítségét." Bár a polgári közigazgatás vezetői nyilvánvalóan e városban is alárendelődtek a rendőri, a csendőri, valamint a helyi katonai hatóságok akaratának (kapcsolatuk sajátosságainak pontosabb feltárása a lokális-regionális szinten zajló kutatások további feladata), az idézett sorokban a kassai zsidóság 1944-es vezetőinek, illetve a németekkel és a magyar hatóságokkal való feltétlen együttműködésük utólagos önigazolását is feltételezhetjük. Görög Artúr. A kassai zsidóság története és galériája. B'nei B'rak, 1991. 186. 25 Braham i. m. 572, Horthy Miklós titkos iratai. Szerk. Szinai Miklós-Szűcs László. Budapest, 1965. 446. 26 Az előbbiek szabályellenesen folyósítottak pénzt, vagy biztosítottak élelmet és egyéb juttatásokat a gettó számára, ami a nélkülözést valamelyest enyhíthette, míg Tost képviselő a Zsidó Tanács panaszait közvetítette a központi irodának. Görög i. m. 186. (Vö. a 24. sz. jegyzettel.) 27 Braham i. m. 480, 572; Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április. Adattár A-B. Szerk. Komoróczy Géza. Budapest, 1994. 311-314, vö. Randolph L. Braham: The Jewish Councils: An Overview. In: Unanswered Questions: Nazi Germany and the Genocide of the Jews. Ed. Francois Furet. New York, 1989. 252-274. 393
