A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Pirint Andrea: Főúri ősgalériák emlékei a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében

feliratozás azonosítja a miskolci arckép ábrázoltját, ennek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy egykor mindhárom kép azonos falon függött. Balassa (II.) Ferenc portréjának provenienciájára vonatkozóan nincsenek értesüléseink,

11 de Balassi Bálint képmása éppúgy a Ragályi-Balassa családtól került köztulajdonba, mint a Herman Ottó Múzeumban őrzött arckép.

1 Balassa Ferencet ábrázoló portrénk - a régiekkel való minden hasonlósága és szigorú hagyománytisztelete ellenére is - a főúri arcképfestészetben a 18. század második felétől kezdve megnyilvánuló újszerűség hordozója. A korábbi időszakban a vitézség eszménye szabta meg a férfiak s a fiúk ábrázolásának tárgyi kellékeit. Hadvezéri botjára támaszkodva, teljes harci díszben áll előttünk Nádasdy Tamás,

13 s bár a későbbiekben a páncélos ábrázolást felváltotta a magyaros, dísznemesi öltözet - a derékra csatolt fegyver, az asztalra helyezett, vagy marokra szorított buzogány nemcsak az ún. hadvezérportréknak maradt állandó kelléke. A legfőbb erénynek a virtust tekintő értékrend szabta meg Balassi Bálint 17. századi ábrázolását is. A költőként és katonaként egyaránt kiváló személyiség elsősorban hadvezéri mivoltában jelenik meg. Baljával kardját markolva, jobbjában hadvezéri botot tartva a vitézi életformát testesíti meg. „Költészetét csupán a tollas föveg alatt fekvő fehér kapcsos könyv jelzi, lapjai közt papírcsíkon a költő jelmondatával. Az utókor rangsorolása ez, a 17. századi nemesi szemléleté, amelyik a családi ősgalériába szánt portrén a katonai érdemet még egyértelműen helyezte a költői teljesítmény elé" - írja a kép kapcsán Buzási Enikő.

14 Balassa Ferenc portréján már a viselet is a háborús időszakot követő, békés 18. századot jelzi; azt a periódust, amelyben lehetőség nyílt a gazdasági és kulturális fejlődésre, s amelyben az öltözéket sem kizárólag a hagyományos díszmagyar jelentette - dús hímzéseivel, csipke kézelőjével teret hódított a francia módi, módosítva az addig szinte egyeduralkodó magyar viseletet is. Képünknek a Balassa család korábbi arcképeihez képest megmutatkozó domináns újszerűsége mindazonáltal nem a viselet tekintetében ragadható meg, ámbár azzal némiképp összekapcsolódik. Mert ahogy megváltozott az öltözék orientációja, úgy tűntek el annak járulékos kellékei is. A vitézséget hangsúlyozó eszközöknek nyoma sincs a portrén. Egészen más erényre, a műveltségre helyeződik a hangsúly; a főúr nyitott kéziratos könyvvel és tollal kezében, mintegy írás közben láttatja magát. A kézben tartott, vagy asztalra helyezett levél a magyar arcképfestészetnek a 17. századtól jellemző motívuma. Az azon olvasható címzés az ábrázolt kilétét fedheti fel; az asztalra helyezett könyv - mint például a Festetics Pál portréján feltűnő „Corpus Juris" - nemesi attribútumként lehet jelen.

15 Az írásbeliségre utaló könyvek, papírosok, íróeszközök a 18. század második felének folyamán az említett jelentéstartalmakon túlmutató, az ábrázolt személy értelmiségi tevékenységét jelezni kívánó kellékké váltak. Balassa Ferenc portréja a szellemi munkálkodást előtérbe helyező arcképek egyik igen korai példája. Megvalósulásának indítékait az ábrázolt életrajzában kell keresnünk. 11 Vétel 1863-ban. 12 A Balassa család bárói ágának utolsó leánysarja Balassa Emma volt. A bárói rang 1902-ben férjére, Gömör vármegye egyik legrégibb nemesi családjának tagjára, Ragályi Ferencre szállt, aki engedélyt nyert a Balassa család nevének és címerének a Ragályi család nevével való egyesítésére. A gömöri Ragályban ma is áll Ragályi-Balassa Ferenc kastélya, melynek berendezéséről a következőt olvashatjuk: „... a tulajdonosnak nagyon érdekes fegyvergyűjteménye, képtára és családi levéltára van". Borovszky S. (szerk.), é. n. 83. 13 16. század utolsó negyede, MNM Magyar Történelmi Képcsarnok (Ltsz.: MTKcs 53.8.) H Buzási E., 1988.28. 15 Festetics Pál arcképe, 1750 körül, MNM Magyar Történelmi Képcsarnok (Ltsz.: MTKcs 2042.) 402