A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Kővári Ivett–Szathmáry László: A továbbélés megítélése az Ároktő, Csík-gát lelőhelyen feltárt 5–9. századi csontvázleletek alapján

A TOVÁBBÉLÉS MEGÍTÉLÉSE AZ ÁROKTŐ, CSÍK-GÁT LELŐHELYEN FELTÁRT 5-9. SZÁZADI CSONTVÁZLELETEK ALAPJÁN KŐVÁRI IVETT-SZATHMÁRY LÁSZLÓ Bevezetés Az Ároktő melletti Csík-gátnál művelt homokbánya területén 1996-ban V. századi temetkezéseket bolygattak meg.

1 A leletmentésre érkező Lovász Emese, a Herman Ottó Múzeum régésze, a bánya másik területén öntött bronz, indadíszes övveretekkel keltezhető avar kori sírokat is azonosított. A 2000-ig tartó rendszeres feltárás során kiderült, hogy ezen két temetőrész területileg egybefügg. A 250 hitelesen feltárt sír csontvázleletei a hun-germán kortól a korai és a késői avar koron keresztül egészen a 9. századig élt és temetkezett népességet vagy népességeket reprezentálnak. Tanulmányunk célja kettős. Egyrészt dokumentáljuk az egyes időszakokban elhantolt egyének alapvető biológiai paramétereit (elhalálozási kor, nem). Másrészt a lokális továbbélést kívánjuk megítélni a mintegy négy évszázadra kiterjedő temetkezések felnőttkorú egyéneinek koponyadimenziói alapján. Ritka lehetőség ez a kraniológiai variációk mikroevolúciós tendenciáit elemzők számára, annak ellenére, hogy az egymást követő időrendi minták elemszáma a lelőhely bolygatottságából eredően nem lehet az elhantolások időintervallumával arányos. A vizsgált csontvázak bemutatása A régészeti dokumentáció szerint feltárt 250 sírból 249 egyént azonosítottunk. 20 hun-germán korit, 18 kora avar korit, 204 késő avar korit, és 7 9. századit (1. táblázat). A különbség a bolygatott és az egymásra temetett vázak egyed szerinti bizonytalan elkülönítéséből, illetve a megmenthetetlen, dekomponált leletekből ered. Mindazon eseteink, amelyeket az 1. táblázatban „a", „a-1", vagy „1" kitevővel illettünk, a fenti bizonytalansági tényezőre utalnak. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk az elsősorban hun-germán korra jellemző mesterségesen torzított koponyájú, valamint az ún. viseletes koponyájú egyének értékelésére. A felnőttkorú mesterségesen torzított koponyájú egyéneknél csak olyan koponyadimenziókat vettünk számításba, amelyekre a deformáció nem volt hatással. A torzítás mértékét az Oetteking-Ginzburg-Zirov féle torzításjelzővel (OGZ) fejeztük ki (Oetteking 1930, Ginzburg-Zirov 1949). Viseletesnek neveztük azon koponyákat, amelyek felszínén valamilyen kötések, vagy lemezek benyomatai láthatók voltak, de ez a hatás dimenzionális elváltozásokat nem eredményezett. Az ilyen jellegű esetek jelentős ' A tanulmány a Széchenyi Pályázat (5/081) támogatásával készült. 135