A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Wolf Mária: Adatok 10. századi edényművességünkhöz A borsodi leletek tanúságai

ADATOK 10. SZÁZADI EDÉNYMŰVESSÉGÜNKHÖZ. A BORSODI LELETEK TANÚSÁGAI WOLF MÁRIA 10. századi település Borsodon A lelőhely, a borsodi földvár Északkelet-Magyarországon, Miskolctól 30 km-re északra a Bódva folyó partján, egy alacsony dombon helyezkedik el. A domb mintegy 15 méterrel magasodik a folyó szintje fölé. Erre emelték egykor az államalapítás kori vár napjainkra már erősen lepusztult sáncait. A vár sáncaira és belső területére egyaránt kiterjedő ásatást 1987-1999 között végeztük. Ennek főbb eredményeiről már több helyen hírt adtunk.

1 Ismeretessé vált, hogy a várdomb területén egy települést is feltártunk. Ennek objektumai azonban nem kapcsolhatók az ispáni várhoz, mivel azt megelőzően épültek. Az előkerült leletek alapján bizonyos, hogy a település leégett, valamennyi háza egyszerre pusztult el a falut sújtó tűzvészben. A borsodi települést a házak omladékai közt lelt tárgyak egyértelműen a 10. századra keltezik. Az igen erős szaltovói hagyományokat mutató kerámialeletek, az egyszerű ékszerek, vagy a palmetta mintával díszített faragott csont zabla oldalpálca egyaránt azt bizonyítják, hogy a falu a 10. században keletkezett.

2 De ezt mutatják az eddig már elvégzett természettudományos vizsgálatok is.

3 A borsodi földvárban az ispáni várat megelőző település házai, kemencéi a domb egész területén, a későbbi sáncok alatt is megtalálhatók voltak. A telepjelenségek zöme azonban a domb északi oldalán helyezkedett el. A feltárt területen nyolc házat meglehetős alapossággal sikerült megfigyelnünk. További hármat azonban csak részleteiben ismerhettünk meg. A 8. ház Legjobban a 8. ház szerkezetét és építési módját lehetett megfigyelni. Mérete 3,4x3,6 m volt. A ház bontása során az északi falánál elsőként 1,5 m szélességben és 10 cm vastagságban égett gabonamagvakból álló réteg jelentkezett. A kemence a délkeleti sarok közelében állt. Szétszóródott kövei között 13 ép, vagy csak a föld által összenyomott edény került elő. A kemence szája nyugati irányba nyílt, két oldalán nagyméretű kövek helyezkedtek el. Ezektől 20-20 cm-re két, 8, illetve 10 cm átmérőjű, 8 cm-re a padlóba mélyedő karólyukat bontottunk ki. 1 Nováki Gy., 1993. 125-145., WolfM., 1992. 393-442., WolfM., 1996a. 242-255., Wolf M., 1996b. 209-240., WolfM., 1999. 315-328. 2 WolfM., 1992. 427-429., WolfM., 1996c. 423. 3 A C14-es vizsgálatokat Hertelendi Ede és munkatársai, az archaeomágneses mérést Márton Péter végezte. Munkájukat ezúton is köszönöm. 85