A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - Viszóczky Ilona: Néhány adalék a Matyó Múzeum hímzéseinek vizsgálatához

tulajdonban lévő hímzéseket dolgoz fel és szintén részletesen adatolt hímzésmintarajzokat tartalmaz. A „Matyó Népművészeti Dokumentáció" anyagának áttekintésekor a múzeumi tárgyakra vonatkozóan különösen tanulságos volt a hímzések részletes leírásainak összevetése a múzeumi leírókartonokkal. Az 1950-es években a Matyó Múzeum gyűjteményébe került textilekről nem tudunk részletezően pontos adatokat, nagyon szűkszavúak a leírókartonok. Elsősorban a tárgy használatára és a készítés körülményeire vonatkozó információk hiányoznak, s valószínűleg nem voltak ismertek a gyűjteménybe kerüléskor sem. A hímzéssel díszített viseleti darabok mellett nagy számban megtalálható hímzésrészletek feltehetően már másodkézből jutottak el a múzeumhoz. (Sok esetben csupán a díszes lepedő vég egyik fiókja vagy éppen a lobogós ujjú ing egy-egy hímzett részlete, a díszített ingujj darabja, a hímzett vállfolt, a nyak és az ingmell került a gyűjteménybe.) A hímzések leírásakor is elsősorban a tárgy méreteit és a megfigyelhető lényeges elemeket rögzíti a karton adatsora. A Matyó Múzeum leltárkönyvi bejegyzései 1953-tól a múzeum első évtizedeiben az igazgatók, Dala József és Lukács Gáspár kézírását őrzik, akik nagyformátumú tanáremberekként igazi ügyszeretettel vállalták a gyűjtemény vezetését. Szakképzett néprajzos-muzeológus azonban csak 1983-ban került az intézményhez és gyűjteménykezelő munkatárs is. Feltehetően ekkor készültek el a tárgyakat ismertető leírókartonok is visszamenőlegesen, s esetleg ez is oka lehet a rövid tárgyleírásoknak. A Dajaszászyné vezetésével készült matyó hímzésdokumentáció leírásaiban a tárgyak pontos adatai kerülnek felsorolásra. A tárgy megnevezése általában a helyi szóhasználat kifejezéseit rögzíti. (Több esetben a színek meghatározásánál is külön megadja a helyi megnevezést pl.: rózsaszín - „tüdőszín"; narancssárga - „tüzessárga". Hasonlóan a mintaelemek megnevezéseinél is pl.: palmetta - „körtvés"; csillag - „almás".) Külön pontokban van felsorolva az alapanyag és a hímzőfonal minőségének meghatározása, a hímzésen megfigyelhető valamennyi öltéstechnika, az alkalmazott színek, a motívumok és a kompozíció jellegének meghatározása. A textil mérete és - legtöbbször külön adatokkal - a hímzés mérete is szerepel az adatlapokon. A gondosan kialakított adatsor jól tükrözi Dajaszászyné felkészültségét, hiszen hímző szakismeretei mellett sokszor mint néprajzkutató is fontosnak tartott egy-egy kiegészítő adatot is rögzíteni a tárgyakról (pl. a használatra vonatkozóan, vagy éppen a tervező, a hímzést készítő személyét is közli több esetben). A teljes dokumentációs anyag is átgondolt felépítéssel rendelkezik, minden tárgy rajza, adatsora külön dossziéba került, több esetben kiegészítésként anyag- és fonalminta illetve esetleg hímzésminta is található mellékelten. Alapvetően tárgycsoportok szerint végezték a hímzésrajzok elkészítését és a történeti stílusokat, a hímzés fejlődését követve sorolták be az anyagot: a lepedő végek (43 hímzésrajz), legényingek ezen belül alcsoportokban a lobogós ingujjak (42 hímzésrajz), ingeleje (17 hímzésrajz), hasfolt (15 hímzésrajz), vállfolt (25 hímzésrajz) több darabjának feldolgozása és külön a kézelők (16 hímzésrajz) rajzai is elkészültek - és a kötények (20 hímzésrajz) főbb típusait vizsgálták. A múzeumi tárgyakkal összevetve tehát a „Matyó Népművészeti Dokumentáció" anyaga a feldolgozott textilek esetében a hímzések részletes elemzése, a mintaelemek és kompozíciók meghatározása valamint az egyéb közölt adatok révén kiegészítő forrásnak tekinthető véleményem szerint. 4 Dajaszászyné Dietz Vilma (1882 Budapest-1965 Mezőkövesd) munkásságáról: Varga M., 2003. 3940. Lásd még: Néprajzi Múzeum EA 20730 valamint Balogné Horváth T.-Viga Gy., 2002. 179-180. 669