A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
KÖZLEMÉNYEK - János István: Hegyaljai bormitológia és az újlatin irodalom
szülőföldje. Márpedig - s erre tanít a görög mitológiai példázat - ahol Bacchus megtelepszik és kultusza virágzik, ott minden termékennyé válik, s boldoggá a nép maga is. Aligha csalódunk, ha ezt tartjuk Timon epigrammái - s főleg az első - legfőbb üzenetének. Ezért szentel külön fejezetet Timon Sámuel a Tisza menti régiók sorában kitüntetett helyet elfoglaló hegyaljai borvidéknek (XI), melyet nem csupán a legkiválóbb bortermő területnek tart, hanem lelkesült epigrammaciklusban mindjárt meg is énekel. Ez az epigrammaíró tudós humanista hajlam egyébként is igen érdekes színfoltja a kötetnek, s aligha kétséges, hogy Timon jelentős helyet foglal el a magyarországi késő barokk latin költészet történetében, még akkor is, ha csupán a száraz értekező prózastílus változatosabbá tételének érdekében alkalmazza a horatiusi dulce et utile, az édeset a hasznossal való vegyítésének elvét és gyakorlatát. A tokaji borokról szóló huszonnyolc darabból álló epigrammafüzér valóságos bormitológia. Ilyet adott ki jóval nagyobb terjedelemben Timon fiatalon elhunyt kassai rendtársa, a fentebb említett Marotti Imre, 18 aki nem kisebb célt tűzött maga elé, minthogy Magyarország legkiválóbb borvidékeit énekelje meg egy nagyszabású átváltozástörténet keretében, Ovidius nyomdokait követve. Marotti művében a tokaji borok mitikus históriája is terjedelmesen kifejtésre kerül, s figyelemre méltó az a törekvése, mely a klasszikus görög Bacchus-kultuszt próbálja Tokaj-Hegyalj a vidékén meghonosítani, egyenkint aposztrofálva a régió jeles mezővárosait. Az ő nyomdokain halad tovább Timon Sámuel is, az epigramma tömörebb műfajába sűrítve és frappírozva a borvidék specialitásait. Timon Tokaji borról írott közönséges epigrammája (De vino Tocaino commune epigramma) 1 ® Bacchus Tokajba való megtelepedésével adja meg a nedű mitikus előtörténetét: 18 Marotti Imre műve (Metamorphoses Scu Natales Poetici Submontanarum Superioris Hungáriáé Urbium et Vinearum) Kassán jelent meg 1728-ban. L. Szörényi László: Hunok és Jezsuiták. Bp. 1993. 87-93. 19 Timon, i. m. 89-92. A teljes epigrammaciklus fordítását Is. János István: Timon Sámuel epigrammái a Tokaji borról. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2000/4. sz. 483-488. 20 A költemény Szirmay Antal átköltésében: Körüljárta Bacchus az ő birodalmát, Hogy hol találná meg a föld legjobb borát. Végre is hát eljut Tokaj vidékére, Hadd lássa, mit tesznek ott tiszteletére. Hát amikor látja, csakhogy el nem ámul, Hiszen Zemplén megye hideg helyre szorul, S mindennek dacára csoda, ami terem, Nem csoda, hogy Tokajt mégiscsak szeretem. Elmegy Tárcáira a magas „Szarvas-hegyre " Mily gyönyörrel néz le Tokaj vidékére, Nemes bor terem itt, minőt más föld nem ád, Majd megadja Tarcal, Tokaj, Tolcsva meg Mád. Iddogálva Bacchus gyakran a pohárból, Ily ítéletet hoz Tokajjá boráról: Champagnát gondoztam, Chiost meg szeretem, De isteni székem csak Tokajba teszem. Pap Miklós: A tokaji. Bp. 1985. 222. 626
