A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Demeter Éva: Húsvéti üdvözlőlapok a Zempléni Múzeumban

váltásra kerül sor. Gazda Klára bizonyította be, hogy a hintázás pogány kori rítus volt. A hintázási szokások körülményeit vizsgálva és a hintáztató szövegek jelentésének megfejtése során jut arra a következtetésre, hogy a hinta olyan eszköz, amellyel a hintázó kapcsolatot teremt a természetfeletti szférával. A hintázással égbe emelkedő vagy a hintáról a vízbe eső hintázó a halálhoz hasonló szimbolikus nászt köt a természetfelettivel, és így szimbolikusan kerül sor az áldozatra.

27 Más népek szokásai illusztrálására egy szlovák, két német és egy olasz üdvözlőlapot választottunk. A szlovák képes levelezőlapokon feltűnik a húsvéti korbácsolás szokása is.

28 Pl. egy 1912-es üdvözleten a kapu előtt álló, korbácsokkal felszerelt gyermekek csoportját láthatjuk (13. kép). A Dunántúlon élő népszokás volt a sibálásnak, subrikálásnak, suhodásnak nevezett korbácsolás, elsősorban a szlovák és német lakosság körében. A magyarság zöme a szokást nem ismeri, a képes levelezőlap nem bírt az elterjesztés erejével. De a vegyes etnikumú falvakban a hosszú együttélés során a magyar lakosság is átvette és gyakorolta a subrikálást.

29 A húsvéti koszorú szintén német eredetű, az erdélyi szászok több vegetációval kapcsolatos szokásában is szerepet játszik. Napjainkban a szalagokkal, kifújt tojásokkal díszített húsvéti koszorú dekoráció, az adventi koszorú párja. Egy 1921-es képes levelezőlapon az elöl menetelő nyúl tart egy rudat a kezében, melyen szalagokkal díszített koszorú van, a tetején barka és tojás, a koszorút szintén szalagok rögzítik a rúd felső részéhez (2. kép). Az üdvözleten látható koszorú szerkezete megegyezik a szászok által használt ünnepi koszorúk szerkezetével.

30 A tojásfa német területen tartozott a húsvéti kellékekhez: az alig rügyező ágakat zsinórra fűzött húsvéti tojással díszítik. Virágos ágról lelógó tojások láthatóak a 3. képen, az ábrázolás érdekessége, hogy az egyik tojáson egy hatágú csillag körvonalai rajzolódnak ki. Dekorációként magyar nyelvterületen is elterjedt a tojásfa, a népi iparművészek alkotnak ilyen típusú kompozíciókat. De Székelyföldön is tojással, szalagokkal díszítették azokat a fenyőágakat, amelyeket a legények szegeztek azon lányos házak kapujára, ahová szándékukban állt húsvét hétfőjén öntözés céljából bemenni. Vannak különleges illusztrációk is: a ruhákra aggatott tojás két üdvözlőlapon fordul elő: 1917-ből származó lapon egy fiú nadrágjáról lógnak le a felkötött tojások. Az 1924-es változaton egy asszony viseletéről lógnak a színes tojások. Utóbbi a felirata alapján olasz kiadvány (7. kép). A kertben, fák, bokrok tövében színes tojást kereső gyerekek az észak-európai népek szokására utalnak.

31 A vadon élő madarak tojását gyűjtötték össze és festették meg az északi népek, hiszen az éghajlat a baromfitartást nem tette lehetővé.

32 A tavaszi tojásgyűjtés szokásának a gyermekek számára szelídített változata: húsvétkor a szülők rejtik el a színes tojásokat a kertben, hogy örömöt szerezzenek a megtalálásukkal. A csokitojások és egyéb apró ajándékok elrejtése polgári körökben elterjedt, napjainkban is gyakorolják városi környezetben. 27 Gazda K., 2000. 221., 233., 236. 28 A szokás lefolyását, magyarországi és közép-európai elterjedését és történeti hátterét Lukács László ismertette az Ethn. 1981-es számában. 29 Lukács L., 1981.383., 395. 30 Pozsony F., 1997. 200., 201., 206. 31 Egri J., 1987. XXI. /1. kép, LXVIII. / 3. kép 32 DömötörT., 1978.8. 578