A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Demeter Éva: Húsvéti üdvözlőlapok a Zempléni Múzeumban

hogy a fénykép egy húsvéti ünnep alkalmával készült, amely fénykép aztán üdvözletté válva került forgalomba. Csupor Istvánnak a cinkotai fényképekről írt tanulmányából kiderül, hogy az év legnagyobb vallási ünnepei nem tartoztak a fényképkészíttetés al­kalmai közé, a kalendáris szokások közül az aratási, betakarítási és szüreti képek vannak jelen a családok fényképei között. 7 Ennek okát abban látom, hogy ezekre az ünnepekre nem emlékeznek, hanem minden évben újra átélik az eseményeket. 8 A fénykép egyér­telműen a lineáris idő lenyomata, a vallási ünnepek szokáscselekvései viszont a ciklikus idő képzetéhez kapcsolódnak. Ilyen módon tehát a fénykép összeférhetetlen a jeles na­pok ünneplésével. Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó rítusok a jövőorientált maga­tartást feltételezik: ahogy az ember a rítuson keresztül egyik korcsoportból a másikba került, a következő, még előtte álló rítusra készül, összpontosít. Az esküvőkről, az egy­házi átmeneti rítusokról - elsőáldozás, bérmálás, konfirmálás - és az egyházi összejöve­telekről, búcsúkról viszont készültek fényképek, utóbbiak a pap megrendelésére. 9 A hagyományos kultúrában a születésnap megünneplése sem volt szokásos. Lehetséges, hogy a fényképek és képes levelezőlapok előfordulása a paraszti kultúrában komple­mentáris jellegű: a vallási ünnepek ürügyén küldtek-kaptak képeslapot, egyéb ünnepi alkalmakon (pl. aratás, szüret), az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások esetén illetve krízishelyzetben (családtag eltávozása munka vagy háború miatt) került sor a fényképezésre. A képes levelezőlap - az üzenet csatornája A képes levelezőlap célja az üzenetközvetítés. A képeslapok vizsgálatát végez­hetjük kommunikációelméleti megközelítéssel. A kommunikációs modell elemeinek a megnevezései - adó, vevő - a postai forgalom szóhasználatával - feladó, címzett ­majdnem megegyeznek. Az üdvözlet esetében kép és szöveg azonos értékű üzenethor­dozó. A kép ugyanolyan fontos, mint a szöveg, tehát az üzenet kétféle kód segítségével történik: a nyelvi és a képi kóddal. A nyelvi kód formája az írott nyelv, az írás szem­pontjából pedig mind a nyomtatott írást, mind a kézírást használták. A csatorna, amelyen a kód a feladótól a címzetthez jut, maga a levelezőlap, legyen az papírból, vagy bőrből. Az üdvözlőlapok szövegei sablonos formulák többnyire, amelyeket személyesebb kö­szöntés, rövid közlendő egészített ki. Ezek a formulák éppúgy a nyelv fatikus funkcióját szolgálják, mint a köszönési formulák. A levelezőlapok hátának megosztásáig, 1904/ 1905-ig kevés hely volt a szövegnek. Az illusztráció alá nyomtatták a sztereotip jókíván­ságokat, e mellé írta oda a feladó a nevét és a dátumot. Az elsődleges funkcióját, a kap­csolattartást tehát ebben a formában is betöltötte az üdvözlőlap. Míg a nyomtatott szövegek változatai a „boldog (kellemes húsvétot) húsvéti ünnepeket" és a „húsvéti üdvözlet" sablonos formulákat merítik ki, addig a kézzel írott jókívánságok között talá­lunk olyan változatot, amely az egyházi vonatkozást jobban hangsúlyozza: „kellemes, allelujás Húsvéti Ünnepeket" kíván 1939-ben az üdvözlet feladója. A lengyel üdvözlőla­pok nyomtatott szövege is ehhez hasonló formula: Wesotego Alleluja, a román üdvözle­teken a Cristos a inviat (Krisztus feltámadt) felirat olvasható. A románok napjainkban is így köszönnek egymásnak húsvétkor. A magyar üdvözlőformulák között a történeti adatokban szintén megtaláljuk az „allelujás" változatot: „plébános urammal alázatosan 1 Csupor i. m. 1987.63-64. 8 M. Eliadeim. 73., 84. 9 Csupor i. m. 64. 569

Next

/
Oldalképek
Tartalom