A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tóth Arnold: Újabb vőfélyversek a kisgyőri népi kéziratos gyűjteményből

Halálos sérelmet okozott magának, Ezáltal vége lett élete napjának. Jobb pajtás, hogy te is meg nem házasodol, Majd úgy a konyháról nem is gondolkozol. De hidd el, ha egyszer te megpárosodol, Mit egyetek ketten, azon sopánkodol. Kell az asszonynak szita, rosta, kanál, Azt akarná mindig hat ökröt hajtanál. Majd ott is vakarod, ahol nem is viszket, Ha az feleséged ily dolgokra késztet. Felel az első vőfély Látom az garatra most jól felöntöttéi, A szekszárdi borból jól felhörpentettél. Az házasság ellen azért beszélettél, De tudd meg, hogy engem most el nem hitettél! F/10. Mikor a pecsenyét felviszed Jó a sült pecsenye a vajas kásával, A sárgarépa is a disznó farkával. A sült pecsenyével itt a vajas kása, Egyenek, mivel ez az Isten áldása. F/11. A vendéget biztatja a vőfély Víg az örömapa, mi is vígan legyünk, Nosza jó uraim, vígan igyunk, együnk! Nem siralmas ház ez, itt ne szomorkodjunk, Az örömanya is víg, mi is vigadjunk! Soká hordom a sert, rá ... a jó bort, Lakjuk meg kedvünkre ezt a lakadalmi tort! Kerítsük a kancsót ugyancsak szaporán, Hozok bort, hiszen nincs lakat a kamarán. F/12. A szakácsasszonyról Halljunk szót uraim, míg itt perolálok A szakácsunk mellett mivel majd felállók. Addig kelmétektől én el sem is válok, Míg azt meg nem nyerem, amiért.. .alok. Bezzeg jó uraim, szomorú hír vagyon, A szakácsunk keze sebes igen nagyon. Szegény, hogy a kását ott kinn kavargatta, A tüz a jobb kézért nagyon megégette.