A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Mizser Lajos: Ragadványnevek Cserépfaluban

amelyeket nem használnak, csupán a ragadványnév konzerválta az egykori becenevet: Bera < Bertalan, Ferke < Ferenc, Frinci < Ferenc, Istik < István, Petyu < Péter (itt meg kell jegyeznünk, hogy az eredeti forma Péter volt, csakhogy ezt ragadványnevkent az egyik Mizser család már viselte, ezért változtatta meg a közösség Petyu-vé), Tardi Geci < Gergely; a köznevesült alak jelentése miatt elvesztette becenévi szerepét, s a ragadványnév is erősen gúnyossá vált. Az anya nevén alapuló elnevezések azt mutatják, hogy a 18. században és a 19. század első két harmadában az exogám házassági forma volt a jellemző. Az anyakönyvek is megerősítenek ebben, hiszen az 1700-as években a cserépieknek 41 helységgel voltak kapcsolataik. Érdekes, hogy az anya keresztneve ragadványnevkent nem fordul elő, a becenevek közül is csak négy. Ebből egy (Dudika < Judit) már csak ragadványnevkent él. A népi jogviszonyokról is tanúskodnak a ragadványnevek. Házasságkötés után általában a férj vitte feleségét szülei vagy saját házába. Ez azt is eredményezte, hogy a családban eddig betöltött helye megváltozott: családfővé lépett elő, vagy ahogy a faluban mondták: „ember lett belőle". Megesett azonban az is, hogy nem a legény vitte a lányt, hanem ő költözött apósa házába, azaz vőnek ment. A férjnek a házasságkötéssel a családban betöltött szerepe nem változott meg: továbbra is családtag maradt. így a vő általában megkapta apósa vezetéknevét ragadványnevkent (még akkor is, ha volt saját ragadvány ne ve), és ezt haláláig viselte. Gyermekei viszont már nem örökölték ezt az elnevezést. A feleség nevét, foglalkozását akkor kapta meg a férj, ha az asszony erősebb akaratú volt, mint ő. A nép- és népcsoportneveknek több jelentése is lehet (a Muszka és a Zsidó névnek itt a mellékjelentése a fő tényező). E kategóriában csak a származásra utalnak, de a Cigány-nak 'álnok hazug', a Matyó-mk 'gyengeelméjü, hülye' jelentése is lehet - éppen ezek a másodlagos jelentések teszik az eredetileg közömbös hangulatú neveket gúnyossá. A falu egykori településviszonyaira is utalhatnak a ragadványnevek; egy-egy ma már alig ismert földrajzi nevet őriztek meg. A Felső ragadványnév a tehetősebb családot, az Alsó a kevéssé tehetőseket, a Belső, az Újsorosi a szegényeket, a Pincebeli pedig a nincsteleneket jelöli. A lakosság főfoglalkozása 1556-tól kimutathatóan szőlőtermesztés, kisebb mértékben a gabonatermesztés volt. Érdekes megfigyelni, hogy a ragadványnevek alig-alig érintik a földművelést. Ennek okát abban látjuk, hogy a mindennapos munka eseményei megszokottak voltak, és a ragadványnevek a szokatlant, a nem mindennapit, az idénymunkát rögzítették. A téli, ún. holtidényben szívesen foglalkoztak famegmunkálással, így néhány mesterségszó ragadványnévvé vált. Az iparosok meglehetősen szűk rétegéről sokkal bőségesebb anyagot találunk. A rangra, hivatásra utaló nevek vagy a katonáskodásra (fegyvernem, katonai rang), vagy a faluban betöltött tisztségre vonatkoznak. A birtoklást kifejező nevek száma meglehetősen kevés. Általában olyan elnevezéseket találunk itt, amelyek csak néhány bolt vagy kocsma birtokára utalnak. Mindössze két olyan ragadványnév van, amely eldönti viselőjének a helyét a faluban (Kani, Pókos). A belső, illetve külső tulajdonságra utaló ragadványnevek (nagyobb részük metaforikus) pontos képet igyekeznek mutatni az elnevezett jelleméről és feltűnő testi tulajdonságáról. Általában egy negatívumot emelnek ki, éppen ezért ezek a nevek leginkább sértőek, hiszen az elnevezettek éppen ezeket a tulajdonságokat igyekeznek leginkább takarni. Még akkor is, ha például a Róka ragadványnévben a vörös szín volt az eredeti meghatározó (külső tulajdonság), később kezdték a családra ráfogni a 'ravasz, tyúktol523