A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Mizser Lajos: Cserépfalu becenevei (1525–1974)

CSERÉPFALU BECENEVEI (1525-1974) MIZSER LAJOS Hajdú Mihály kiváló, a legapróbb részletekre is kiterjedő monográfiájában áttekintette a becézőnév-kutatás történetét az 1970-es évek elejéig, és a további kutatásokhoz sokoldalú szempontokat adott (Magyar becézőnevek [1770-1970]. Bp. 1974). Azóta az ELTE Névkutató Munkaközössége által kiadott Magyar Személynévi Adattárak sorozatban több gyűjtés, illetve feldolgozás is napvilágot látott a magyar nyelvterület különböző részeiből. Cserépfalu anyagában a 450 év alatt 308 becézett névre bukkantam. Az időhöz viszonyítva ez a szám meglehetősen kevés, bár csak egy faluról van szó. Ha hozzávesszük, hogy 150 név csak 1925-1974 között keletkezett, akkor megállapíthatjuk, hogy a beceneveknek csaknem a fele kései, a többi pedig 400 éven belül nem éppen arányosan oszlik meg (elvégre a régiségben vannak olyan évtizedek is, amelyekben nem tudunk becenevet adatolni). A számok csalókák is lehetnek. Elsősorban azért, mert éppen a 20. században nőtt meg a keresztnévválaszték, a régi, megszokott neveket új, eddig még nem használt nevek váltották fel, s ezeknek is kialakultak a becéző formái. Ha azonban a keresztnevek számát is figyelembe vesszük, akkor a becenevek száma nem tekinthető kevésnek, egy átlagos szintnek felel meg. Az anyakönyvezés megindulása (1731) előtti időkből eléggé kevés adatunk van, de éppen elegendő. A református egyház anyakönyveit 1750-től már magyarul vezették az eddigi latin helyett. Szombathi Gergely (1750-55) lelkész sokszor nem a hivatalos nevet vezette be az anyakönyvbe, hanem az általánosan használt szólító formát: Boris, Erzsók, Jutka, Júlia, Kata, Zsuzsa, a fiúnevek közül Lackó. Utódai óvatosan követik ezt a gyakorlatot, majd meg is szüntetik, bár fel-felbukkan ezután is a Kata és a Zsuzsa. Akárhogy is nézzük őket, bizony becenevek ezek. Az állami anyakönyvezés bevezetése (1895) előtt a névhasználat nemigen tett különbséget keresztnév, illetve becenév között. S az is igaz, hogy a Magyar utónévkönyv több nevet (pl. Kata, Margó, Zsóka stb.) hivatalossá tett, más szavakkal: a becenévből keresztnév vált. Ezek a nevek így kettős funkciójúak; pl. a Zsuzsa lehet a Zsuzsanna becézett formája, illetve önálló név (keresztnév). Tehát - példánknál maradva - napjainkban a Zsuzsi név egyaránt származhat közvetlenül a Zsuzsából és a Zsuzsannából is. Mivel az adataim a Magyar utónévkönyv megjelenése előtti időkből valók, csakis becenevek. A névváltozatok sajátos helyet foglalnak el. Mivel ezek szóbeli alakváltozatok, az íráskép (az anyakönyvi adat) más. A hangalak a könnyebb kiejtés kedvéért változott meg, de megkülönböztető, illetve szólító-említő funkciója is van (volt), azaz lehet becenév is, keresztnév is. A valódi becenevek előtt ennyit meg kellett jegyezni. A következő nevek fordulnak elő: Andás, Borbás (< Barabás), Ende, Están (< István), Isvány. A rendszerezéskor legcélszerűbb Hajdú Mihály útmutatását követni. Anyagunk vizsgálatakor a következő csoportokat állapítottam meg: 511