A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

bárgyúság benyomását teheti azokra, akik a tételesen művelt hangos kongás és kongatás mesterei. Csontváry, Tóth Menyus, Medgyessy dadogó ékesszólását elnyomja az ékesen csárogás ricsaja. Ezt te is nagyon jól láthatod. A baloldali agyfélteke rémuralmának az idején ittfelejtett ezeken a jobbagyas szenteken a balagy még egy alattomos bosszút áll. A jobboldali kezet a balagyfél dirigálja. A szerves együttműködés idején a rendelkező jobbagyfélteke kiadta a parancsot a végrehajtó balféltekének, aki viszont a jobbkéznek adta ki a műveltető rendeletet és így a balagyfélnek engedelmeskedő jobbkéz (közvetítéssel) mégis csak a jobb (istenes) agyfélteke szándékát hajtotta végre. Most azonban a jobbaggyal duzzogó viszonyban lévő balagy csak ímmel-ámmal ad utasítást a jobbkéznek, ami szintén csak ímmel-ámmal, tehát ügyetlenül hajtja végre a parancsot. Talán nem véletlen, hogy a balagyfél kizárólagosságának a hajnalán, a reneszánszban a világ talán legnagyobb rajzolója - Leonardo - balkezes volt. Talán így akarta jobboldali (isteniző) agyfele kivédeni a balagyfélteke pimasz lázadását. Michelangelo, aki Leonardótól erősen különbözve egy titáni akaratú ember volt, torkon tudta ragadni a balagyféltekét, amelyik magaeszét vesztve rohant, hogy az igazi gazda parancsát biztos vonallá ijedve végrehajtsa. Kissé hosszú lére sűrítve elmondtam, amit sejtésedre, „Tehát, hogy korunk művészetének a haláltánca, gyökértelensége abból adódik, hogy elvesztettük a Teremtőt" hozzáfűzhettem. A leírtak a mai pszichológia legmodernebb tapogatódzása, temetése a freudi analízisnek, realizálódása Jung kinevetett előérzéseinek. Sajnos keserű felismerés: mű isten nincs és őt már sem megtalálni, sem feltalálni nem lehet. És nem lehet feltámasztani a művészetet, sem megszerkeszteni a mű művészetet. Béke soraimra. De legalább kiadósan - kiadtam magamból kétségbeesésemet is - sikerült kopaszra tarolnom suttyomban dédelgetett csenevész reményeinket. Pesszimista levelemet megcsúfolva azért készülnék az őszi kiállításomra, ha P.Ö.G.-től vagy Zsuzsás fehérségünktől kapnék végre valami tájékoztatót a nyers meghívásféleségről. De egy sor se pisszen otthonról. Talán éppen most döntögették mégis dugába a tervet? Mi tudja? Mert a kik úgy látszik nem tudnak semmit és senkit. Ha hallanál valamit a dugába dőlésről, vagy a remény váratlan szárbaszökkenéséről, írjál ha csak egy sort is, hogy kiemelj a kétségből. Akkor legalább visszamehetek a termékenyítő kettősségbe: balagyamat jobbá tenni. Szeretettel, barátsággal ölellek Szalay Lajos Örömmel olvasom, hogy tele vagy tervekkel a tudomány és a művészet területén egyaránt. Jó munkát kívánok. Remélem, hogy Magyarországon mégis találkozunk az ősz közepén. 19. Szalay Lajos László Gyulának New York, 1979. aug. 2. Kedves Gyula! Köszönöm a szép cikket. Néhány megállapításodat ugyan kissé túlzónak érzem, de mivel magam is nagyon szeretném, hogy úgy lennének igazak, hát nagylelkűen belenyugszom: imprimatur. A tárgyi tévedéseket azonban ki kell javítanod. Nevezetesen: Őrmező Zemplén megyében van. Amerikába 1960-ban érkeztünk, tehát 19 éve. A Galériában a kiállításom 1972-ben volt. Érdemben a cikkedhez hozzászólni nem tudok. Azt hiszem minden művész így lehet a róluk szóló kritikákkal és méltatásokkal. Elfogadja vagy visszautasítja őket, de mint a legintelligensebb cukor, bármily szabatos önismerete is legyen a saját-példámban kémiai - összetételéről azt, hogy mások szájában édes íze van, nem tudhatja soha. Ennek a mások szájában okozott íznek a felismerésére lennének a kritikusok. Sokuk ugyan diabetikus és csak a zacharint tudják felismerni, de azért megy a szakma mégis. Hál' Istennek, Te nem vagy cukorbajos. A kiállításom, ha egyáltalán lesz, már csak jövőre lehet. Az idén több határozatlan dátumban nagyon elkeveredtünk. Otthon egyre télibb megnyitóról beszélgettek, én pedig tiszteletre és gondozásra méltó és szoruló korom miatt a didergető időket szerettem volna elkerülni. Nem csodálnám, ha P.Ö.G. megelégelte volna a sok huzavonát és kevesebb gondot okozó művészre fordította volna újabb figyelmét. De a kiállítás körüli herce-hurca miatt azért mégse ejtsd el a cikket, valami maradjon meg mégis a hetvenedik évem hűhójából. Igyekszem ugyan mosolygó fintort vágni a fiaskóhoz, de azért bánt nagyon, hogy olyan vánszorogva és alig kivárhatóan tántorognak be még a levelek is, ha ugyan egyáltalán ír valaki. De ennek biztosan az az oka, hogy otthon így nyár táján még a fecske is és a gólya is, az intézkedhető tisztviselők meg aztán pláne vándorútra kelnek és feketekávék harmincadjára engedik a dolgok folyását, amiből lassan csepegés, majd alig észrevehető szivárgás lesz. Összes hazulról érkezett híreim azt mondják, hogy Te a legjobb egészségnek örvendesz és évtizedekre szóló tervek nyüzsgésében dolgozol, mint egy megszállott. Örülök ennek a hírnek és őszinte szeretettel kívánom, hogy a Feléd is közelgő hetvenév az eddig elért eredmények és sikerek lendületes folytatását hozza. 487