A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)
Szabó Gyurival 65 beszéltél-e? Nagyon várom diapozitívjait, hiszen azért nem vettem, mert ő azt mondta, majd ő elintézi! Te előtte ne szólj Beginékről, mert felesége is e nemes fajta leszármazottja, s nyilván zokon venné, ha megmondanád véleményedet! Nem mindenki Borvendég Piri, aki fölényes intelligenciával áthidalja a szakadékot! Én most Medgyessyről írok egy könyvet, csak azért vállaltam nehogy valamilyen nyálas lipótvárosi polgár-műtörténész megírja róla, hogy Vedres Márk, vagy éppenséggel Bokros-Birman tehetséges tanítványa volt, de azért a magyar művészet nagyjai mégis az előbb említettek. Arról van szó, hogy augusztus vége szeptember elején egy nagy előadókörutat szerveznének részemre s ez kezdődnék Argentínában és végződnék San Francisco-Los Angelesben és hazafelé jövet megállnák New Yorkban egy napra (Metropolitan Múzeum + Szalay Lajos, lakás talán Puskinéi.) Most több dolog foglalkoztat elsősorban egy kis guggoló leányka szobor. Minden nap dolgozom egy keveset rajta, nézegetem észreveszem ezt vagy amazt s már nyúlok is a plasztelinhez, magyarul: gyurmához! Őstörténet könyvemet most gépelik. Eddig minden munkámat magam gépeltem le, de most már takarékoskodni kell az időmmel, úgyhogy világos - sűrűn gépelt - szöveget adok javításokkal s valaki nyomdai módra legépeli számomra, igaz fizetni kell érte, de hát megteszem inkább, mert hiszen nálatok találták ki, hogy „az idő pénz". Lám ez nem szerepel a nagy filozófusoknál amikor az időről értekeznek! Tényleg Lajos, melyik rajzodról szeretnéd ha írnék az Új írásban? De olyant írj, aminek reprója megvan nekem, valamelyik könyvedben, még azt is megtenném, hogy első gépelésben elküldeném neked, hogy ellenőrizd, igazat írtam-e s aztán visszakapva a kéziratot gépeltetném le véglegesen. Nem találod jónak ezt a gondolatot? Kedves Feleségednek kézcsók, egész családodnak baráti ölelés, s maradtam szeretettel, barátsággal, a régi: (László Gyula) 18. Szalay Lajos László Gyulának New York, 1979. április 20. Kedves Gyula! A harmadikán kelt leveledben érintett problémákra sorjában válaszolok: Köszönöm, hogy közbenjártál Illés Gyulánál. Biztosan betartja az ígéretét. Bármennyire szeretnék is Veled újra találkozni New Yorkban, ez most nem igen lesz lehetséges, mert szeptemberben a kiállításom miatt otthon leszünk. Már csak a kiállításom miatt is nagyon jól jönne a cikked. Rád való tekintettel Juhász közölné is. A Corvina-Művészet Kiskönyvtára 84-es száma rólam szóló monográfia. Ebben a 3. (a látogatók szinte tükörképei a betegeknek az együttérzés miatt), a 20., 21., 23. (közvetett önarcképem), 30., 49. mind alkalmas arra, hogy ha kedveddel egybeesnek írhass róluk. Salaino, franciák szerint: Salai. Egy angol művészettörténész úgy hiszi, hogy mindazok a rajzok, amelyeken nem szembeszökő a balkezesség, Salaino rajzai, aki egy Nagy Lajostól Nápolyban hagyott magyar katona leszármazottja. Második nápolyi hadjárat 1350. Salaino született 1480-ban. 130 év nem nagy idő. Apai nagyapám 1818-ban született és ma 161 évvel többet írunk. De, és, sajnos: a Times magazin által 1968-ban kiadott Leonardo szerint a tökéletes szépségű (Vasari) fiú eredeti neve Giacomo Caprotti azért lett Salai vagy Salaino - olasz jelentése ördögi -, mert egy minden hájjal megkent csirkefogó volt. Leonardo 1490-ben szinte formaság nélkül örökbe fogadta a kitűnően rajzoló tíz éves srácot és apai vaksággal tartotta ezt a gazembert, aki még a halálát is siettette az öregnek. Bár huszonhat évig élt Leonardo lelkén és kenyerén, 1516-ban nem ment vele Franciaországba. Az egyedüllét keserűsége aláásta Leonardo erejét és életkedvét. Hát így állunk mi magyarok a világban. Szegedi kiállításodról én ugyan olvastam valamit, de éppen csak tessék lássék. Úgy látszik valami jó fát tettél a tűzre és érdemekben vagy bűnös a műtörténészek előtt, akik valóban csak mű történeteket írnak szívesen. Szabó Györgynek azon melegében átadtam a leveledet és ő meg is ígérte, hogy nyomban elküldi másodszor is a diapozitíveket. Püskiék 66 szerint nem csak a felesége, de ő maga is Árkádia ligetén született, és emiatt persze burokban is. A Medgyessy könyvedhez írandó utószóhoz talán hasznos ideákat adhatok. Engem most nagyon foglalkoztatnak a tudattal és az agyvelővel kapcsolatos új felismerések és elméletek. Különösen a kétkamarás agyvelő és az ebből következő most még beláthatatlan lehetőségek izgatnak. El is olvasok minden elérhetöt a témáról. Eszerint: agyvelőnk jobb és baloldala nem egy egység két fele, hanem külön-külön, egymástól szinte teljesen független, önálló két személyiség, amik, vagy akik a corpus collosumnak nevezett vastag idegkötegen Szabó György (1932-) író, szerkesztő, képzőművészeti szemleíró. Püski Sándor (1911-) könyvkiadó, 1970-től 1989-es hazatéréséig New Yorkban tevékenykedett. 485
