A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Csengeri Piroska: Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája legkorábbi időszakának települése a Hernád völgyében (Előzetes jelentés a Novajidrányt elkerülő út mentén végzett 2002. évi leletmentésről)

A települési jelenségek A feltárás során előkerült települési jelenségek közül egy 23x4 m-es, 97 cm legnagyobb mélységű, egykor agyagkitermelésre ásott, majd hulladéktárolásra használt hármas gödörkomplexum tartható a legjelentősebbnek (S 2, S 4, S 7), mely a szelvény oldalaival szinte párhuzamosan, ÉNy-DK-i irányban húzódott (3. kép).

35 Ennek S 2 jelű részében, a mai felszíntől számított kb. 40 cm mélységben egy elpusztult újkőkori ház falainak átégett paticsomladékát és valószínűleg tűzhelyének maradványait találtuk meg 13,8x3 m-es területen, 20-50 cm vastagságban, egy szintbe elegyengetve (3-6. kép). Nagyméretű, ágienyomatos, illetve oszlopnyomos házfaldarabok jelezték (4. kép), hogy egy földfelszínre épült, faszerkezetes, fonott és agyaggal tapasztott falú épület maradványaira bukkantunk, melynek omladékát pusztulása után gödrökbe temették. Az omladékból nagyméretű háztartási edények (4. kép 5. pont edénye), hombárok, fazekak, tálak és csészék (9. kép 6.), hengeres nyakú, négyszögletes testű palackok (10. kép 2.), csőtalpas tálak (11. kép 3.), négyszögletes szájú edények (10. kép 3.), felfüggeszthető és miniatűr edénykék (10. kép 1.), valamint szűrőedények töredékei (12. kép 1-2.) kerültek elő. A mindennapi életben használt, obszidiánból és hidrokvarcitból pattintott kőeszközöket, illetve az ezek készítése során keletkezett hulladékokat, valamint nyersanyag-darabokat is találtunk. Előkerült továbbá az elfogyasztott állatok kisebb mennyiségű csontmaradványa. Az elpusztult ház és a hármas gödörkomplexum leletei között jelentős az a 15 emberábrázolás (idolok és egy „kentaur" töredékei), melyek minden bizonnyal fontos szerepetjátszottak az újkőkori közösség szakrális életében (8. kép 1., 3., az idolok helye: 5. kép 14. és 11. pont). E másodlagos házomladékon kívül előkerült egy másik, vékony rétegben, szórtan elhelyezkedő (feltehetően szétszántott), de elsődleges házomladék maradványa is (S 10, 3. kép). Paticsmaradványai 13x2 m-es területen szóródtak. Leletei között egy nagyobb, összetört edény érdemel figyelmet, melynek néhány „in situ" megmaradt töredékében három nagyméretű, kőeszköz-készítésre alkalmas hidrokvarcit nyersanyagdarab feküdt. A fenti objektumok között és mellett két, valószínűleg természetes betöltődésű, egykor vízjárta, szintén ÉNy-DK-i irányban hosszan elnyúló gödör részletét találtuk meg (S 5 és S 9, 3. kép). Az S 9 gödör szelvénybe eső, feltárható része 15x4,8 m-es, legnagyobb mélysége pedig 148 cm volt. A vízelvezető árok közút felőli falában jól látható a gödör folytatásának metszete (3. kép). Az objektum betöltése homogén, szürke színű, iszapos jellegű föld volt, kevés neolitikus kerámiát és kőeszközt, valamint sok apró paticsdarabot tartalmazott. A kerámiatöredékek felülete víz általi koptatást mutatott. Lehetséges, hogy az S 10 ház melletti hosszanti gödörről („Lángsgrube") van szó, mely a településrészlet pusztulása után a domboldal eróziója folytán természetes úton töltődött fel, de a kérdés a feldolgozás jelenlegi állásában nem eldönthető. Az S 5 gödör (3. kép) ásatási felületbe eső 19x3,8 m-es részletéből egy 4,6x3,8 mes darabot tártunk fel csupán, melynek legnagyobb mélysége 230 cm volt. A vízelvezető árok szelvénnyel szemközti, DK-i falában az objektum folytatódására utaló metszet látható, és kiterjedését a DNy-i szelvényfalon kívül sem ismerjük. A hatalmas méretek szinte kizárják annak lehetőségét, hogy az objektum agyagkitermelő gödörként szolgált volna. Betöltésének felső 115 cm-e anyagát tekintve nagyon hasonlít az S 9 homogén 35 Az ásatási és tárgyrajzokat Sáfrány Andrásné (HOM) készítette, melyet ezúton is szeretnék megköszönni. 47