A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Békési Gábor: „Maradok szeretve tisztelő barátod...” Telepi György a dokumentumok tükrében
[Margón:] bocsánatot kérek rósz Írásomért, de nagyon siettem. Édesanyám nagymamával 's Terezinénivel tiszteletet küld. 6. Telepy Amália (?) levele Telepi Györgynek, é. n. (1849 körül), OSZMI, Kézirattár, Lelt, szám: 53.4098 . Szeretettje Atyám! 25-dikén irt levelét meg kaptam, ugyan csak egy pár nappal előtte pedig az Édes Anyámtol kaptam az legelső levelet anyi sok időre - és hogy Édes Atyám harakszik rám hogy nem írok, oh annak igen sok oka vann, mítt most sem helly szűke, sem pedig időm meg sem engedi; írni, de hogyha Édes Atyám, engem újra felhatalmazot, hogy mindenkétt héttbe írhatok, ugy ezutánn mint Édes Anyám nak is fogok Édes Atyám leveléb egy kis czédulát írni, - hogy háladatlanság terhével ne vádoltassam - és hogy Édes Anyám tőlem egy levelet se kapott, azt igazán megnem foghatom 2 kett levelemre még csak egy választ sem kaptam, ez anyira fájt, hogy kinem mondhatom; Kedves Atyám! én igazán igen nagy köszönötel, tartozom enyisok jóságért mit velem el követ Édes Atyám, Ruha felől ne agogyon Édes Atyám mert már tavaszik akár hogy is ki húzom, szeretett jo Atyám irjon Édes Any[ámnak] hogy neki most nem irhatok hanem 2 hett múlva fogok írni, oh Kedves Atyám ha csak lehet jó irja meg mikor láthatam Édes Anyámat Édes Atyámat és nekem meg meg [!] fog bocsátani Édes Atyám hogy nem irtam Édes Anyámnak, nincsen ki engem hogy Lengyel Gábor és Károly és szent vítus 68 nem hagynak irni, Éjen boldog[ul] Szeretett Atyám boldogabb ujj Evet. Szerető leánya. 7. Telepy Amália (?) levele Telepi Györgynek, é. n. (1849 körül), OSZMI, Kézirattár, Lelt, szám: 53.4099 . Oh kedves Anyám bár az idő engedne hogy jöhetnének, és pénz kereshetne mint Károly mint Édes Anyám, mert hogy it lehetne az igaz mert itt csend van, és elégé fáj az nekem hogy Édes Bácsi és nénikének sémit se dolgozhatom még mind ekorásig, én olly sokszor haragszom magamra hogy kinem mondhatom denem tehetek róla ők. az igaz hogy sokat elnéznek nekem de mit tehetek róla hogy ha még jóbbann el fogok Be[te]gesedni, mert mint irja a' Édes Anyám hogy meg <őriznek> a jo Sógor úrék meg őriznek mindentöli, meg őriznekis, oh de a Betegségtől nem mítt isten rám mért atoll nem őrizhet meg senki, és ha Beteg az ember akor csak terhére van mindenkinek, és ha Károly jő, akor ő visza szolgálhata volna oh egészen nem képes azt sem Károly ha el jött volna, sem én most mitt velem tesznek, és még terhökre leszek fognak tenni, de ugy hiszem hogy ha Édes Bácsinak nem legalább gyermekeinek visza hálálhatom Kedves Anyám kívánom hogy boldogab és megelégeteteb legyen ez uj eve mint az edigi volt És kérem Édes Anyám hogy levelem ha meg kapta tüstént irjon és Károly is írjon sokat nagyon sokat Bocsánatot rósz írásomért Kedves Néni és Bácsit tisztelik Édes Anyámat Kezeitt csókolva holtig szerető leánya Szent Vitus, keresztény vértanú, emléknapja január 15. 427
