A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Békési Gábor: „Maradok szeretve tisztelő barátod...” Telepi György a dokumentumok tükrében

valamint egy darab levél lelőhelye ez idáig ismeretlen (csak fénymásolatban áll rendelkezésre). Nincs még feltárva a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum állománya, valamint azok a magángyűjteményekben lévő dokumentumok (levelek illetve pl. Telepy Károly naplója, naplójegyzetei), amelyek létéről Telepy Katalin említései révén tudomásunk van, de szövegük a mai napig nem publikus. Az 54 levélből 9 darabot megjelentetett Cenner Mihály 1953-ban,

52 ezért ezeket csak jelzésszerűen vettem fel a gyűjteménybe. Ezek egyikét, Telepinek Udvarhelyi Miklóshoz 1835-ben írt hosszú levelét Kerényi Ferenc is kiadta,

53 valamint Gerold László hivatkozik könyvében Telepinek Egressy Gáborhoz írt egyik levelére, ami meglehetősen eldugott helyen látott nyomtatásban napvilágot.

54 A Telepi által írt levelek közé bekerült néhány olyan is, amelyek Telepi közvetlen hozzátartozói tollából származnak. Azért döntöttem a megtartásuk mellett, mert ha közvetetten is, Telepi mégis részese volt azoknak az eseményeknek, amik ezekben a levelekben megjelennek, jellegükkel beleilleszkednek a gyűjteménybe, és nem zavaróan nagyszámúak, az arányokat nem borítják fel. A megjelenítés formátumának a betűhű kiadást választottam - ellentétben Cenner Mihály vagy Telepy Katalin szöveghű kiadásával. Noha a választásom látszólag kevésbé olvasóbarát, az olvasó mégis többet nyer általa: a szövegek nyelvezete nem oly távoli az időben, hogy érthetetlenné tegyék a kor és a szerző stílusának sajátosságai, ugyanakkor sokkal jobban átjön rajtuk az eredeti hangulat, és a csak tiszta forrásból elve sem sérül. Telepinek nemcsak a helyesírása, de az írásképe is jellegzetes: tiszta, egyenletes, jól olvasható, kerekített. írásának jellemzői évtizedeken keresztül alig változnak, ezáltal eredetiségük könnyen megállapítható. A formai vonásokon túl érdemes megemlíteni a levelek információ-tartalmát is, mivel új ismeretekkel bővítik a róla kialakult képet. A 39. és a 44. számú levélben említi meg az idős Telepi az életkorát: 83 illetve 85 év. Ha visszaszámolunk, a születési éve 1795 avagy 1796 kell legyen, ha hihetünk saját bevallásának. Mivel azonban a korban nem volt egyértelműen fontos a születési dátum, és Telepi saját adatai is ellentmondásosak, ezért ezt az információt nem vehetjük pontosnak. Érdekes viszont, ahogy élete vége felé saját ősei, saját régmúltja felé fordul érdeklődése (36. levél). Fiatal korából való az Udvarhelyi Miklósnak szóló (2. sz.), Cenner által kiadott levél. Egy óvatlan elszólásából kiderül, hogy Telepinek több gyermeke is született (ő maga is nagy családból érkezett), de fiatalon elhunytak, a nevüket sem ismerjük. A magas csecsemőhalandóság mint jelenség ismert, de minden veszteség megannyi tragédia az apának. A levelezéséből kiderül (15. levél), hogy 1857. november 8-án Dédesen megnősült: ez tehát tény.

5 Viszont a levélben nem említi újdonsült felesége nevét. Tudjuk azonban más forrásból, hogy Csányi Zsuzsanna 1849. november 18-án meghalt. Az új felesége csak az emődi Kozmovszky Mária lehetett. Annál is inkább, mert Telepi 1860as években kelt leveleiben Kozmovszky Antalt, felesége testvérét joggal nevezi sógor uramnak, tehát valamikor a közelmúltban - azaz éppen 1857-ben - feleségül vette 52 Cenner M., 1953. 53 Kerényi F., 1987. 188. 54 Gerold L., 1990. 183. jegyzet: Gerold L.: Színházi életünk, Újvidék, 1976. 55 A levél szavai szerint a 60 felé közeledő Telepi nem sok reményt fűzött a „gyarapodjatok és sokasodjatok" igéjéhez, noha ekkor még közel harminc év várt rá. Az élet sok keserű poharat itatott vele: 17 évvel később negyedik feleségét is el kellett temetnie. 423