A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Békési Gábor: „Maradok szeretve tisztelő barátod...” Telepi György a dokumentumok tükrében

Ellentétben a családi hagyománnyal, amely szerint Bohus Amália egy megfázást követően meghalt, hátrahagyva két árva gyermeket, a Magyar Színházművészeti Lexikon - az elérhető egyetlen adatszolgáltató Telepi első feleségéről - egészen meglepő állítást tartalmaz szócikkében. Eszerint Bohus Amália nem halt meg, hanem - valamely nem világos ok miatt- elhagyta családját. Kassáról még együtt ment férjével és gyermekeivel Budára a Várszínházba, de már nem várta meg a Pesti Magyar Színház felépítését: 1836ban Esztergomba költözött. Életéről szórványos adatok maradtak ezt követően, de 1856ig még bizonyosan nyomon követhető útja, ami a Dunántúlról Szatmárba, Nagyváradra, az ottani kisebb színtársulatokhoz vezetett.

22 Amálkát és Károlyt Veres Eszter színésznő, apja második felesége nevelte fel. Károly - magántulajdonban lévő - naplójában gyengéd sorokkal emlékezik nevelőanyjáról: „...mint gyermek megfosztattam attól a boldogságtól, hogy az édesanyát nevezhessem édesnek, idegen kölcsönözte ide anyai szerelmét. Az idegen karok, kiket gyermekies fogalmam nem bírt oly édesen, és mélyen szeretni, miként azok öleléseik megérdemelték - háládatlanság terhével vádolhattak volna akkor, ha elfogadva azon páratlan szeretet nagyságát, érettebb korban nem járultam volna vissza hozzá szeretettel és hálával."

23 „Az Abaúj megye által pártfogolt Kassai Dal- és Színjátszó Társaság az (1833. évi) nyári szünet beálltával két részre szakadt. Az énekesek Kolozsvárra törekedtek eljutni, a drámai tagok pedig átrándultak Rozsnyóra, innen útjukat Vác felé vették. Itt jutott tudomásukra, hogy a budai német színház (Várszínház) üresen áll. Buda város tanácsa ingyen engedvén át a helyiséget, abban 1833. július 7-én Bocskay Istvánnal megkezdték előadásaikat."

24 Köztudott, hogy nem volt könnyű dolga a társaságnak. Budán főleg németajkú polgárok éltek, akik a német színházat és az általa hirdetett kultúrát támogatták; minden lehetséges eszközt megragadtak tehát annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék a magyar vállalkozást. A Telepiek színházát látogató pesti magyar polgároknak még a Dunán is át kellett kelniük, ami - főleg telente, amikor a hajóhidat szétszerelték - nem is volt olyan egyszerű feladat. A hideg épületben átdidergett előadást követően pedig újra előttük állt a kényelmetlen utazás. A budai Várszínház Telepi számára a kiteljesedés időszakát hozta el. Itt kerültek színpadra Telepi vígjátékai és fordításai, de ő tervezte és kivitelezte a legtöbb darab díszletét is. Ezek nemcsak megfestett kulisszák, „néma ábrázolatok", úgynevezett tablók voltak, hanem színpadi emelő és süllyesztő berendezések, forgószínpad-berendezések, és nem utolsósorban Telepi - a német DöblertöX nyert ötlettől vezérelt - saját találmánya, az ún. ködfátyol-gépezet, amelynek segítségével nem csak az előadás szüneteiben, hanem előadás közben is tudta változtatni a hátteret. Színpadi világítástechnika, látványtervezés, mechanika - igazi ezermestere, mindenese volt a színháznak.

25 A színház vezéralakjai (Bartha János, Megyeri Károly, Pály Elek) közé tartozott, akik mind tehetséges, komoly drámai színészi képességekkel rendelkező emberek, illetve jó szervezők voltak. Több helyen olvasható, hogy bár Telepi is a vezértagok közé tartozott, ezt szervező és műszaki tehetségével érdemelte ki, nem pedig színészi tehetségével. Valójában az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a vezéralakok magas növésű, impozáns, karakterisztikus alkatú személyek voltak a korban. Telepi viszont alacsony Székely Gy., 1994. TelepyK., 1993.54. BayerJ., 1887. CeimerM., 2002. 415