A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Csíki Tamás: A kassai zsidóság a Holocaust idején

geiből néhány nap alatt előbb a székhelyen lakó hitsorsosok házaiba, majd a két külvárosi téglagyárba szállították az izraelitákat, akik csak minimális élelmet és fehérneműt vihettek magukkal.

1 A kassai zsidóság koncentrálása ugyancsak április első felében kezdődött (ezt megelőzően az általános megfélemlítést szolgálta, hogy mintegy 100 ismert izraelitát túszként tartóztattak le, akiket - a főként pénzbeli követelések kielégítése után - utóbb szintén a helyi gettóba vittek): az izraelitákat előbb az általuk legsűrűbben lakott 11, majd 3: a Zrínyi, a Lubzsenszky és a Pogány utcában vonták össze, amit kőfallal különítettek el. Innen szállították őket (a megyei, valamint a menekült és a külső városrészekbe húzódó, azaz lokálisan is elszigetelődő zsidókkal együtt több mint 12 000 főt) április 22-én az orthodox hitközség templomába, majd a következő napokban a téglagyárak területére.

20 Az oldalfalak nélküli szárítóhelyiségekben kezdettől rendkívüli zsúfoltság és élelmiszer, valamint vízvezeték, illetve kutak hiányában „katasztrofális" ivóvízhiány vált jellemzővé. (Emellett az Országos Zsidó Tanács beadványa szerint az orthodox hitközség népkonyhája működésképtelenné vált, míg a korábban rendkívül aktív izraelita jótékonysági és segélyező szervezeteket - melyek a nélkülözést enyhíthették volna - betiltották.) A gettóbeli állapotokat és a gettósítás menetét - miként említettük - az Eichmann és az Endre László vezette különítmény április 24-én ellenőrizte (a velük tartó tisztiorvos jelentése szerint „a kiütéses tífusz gyanúja merült fel", ami ellen azonban semmit sem tettek, így később e járvány számos áldozatot szedett), majd ezt követően adta ki a kassai rendőrség azt a hirdetményét, amely országszerte mintául szolgált az izraeliták koncentrálása során: „Április hó 28-án, 18 óra után Kassa város területén - a téglagyári tábor kivételével - zsidó személy nem tartózkodhat. Kivételt képeznek azok, akiket a lakásuk szerint illetékes rendőr- vagy csendőrjárőr ugyanezen a napon lakásukban további intézkedésig meghagyott, és külön névjegyzékbe foglalt. Minden más zsidó jelentkezni tartozik ugyanezen a napon 17 és 19 óra között a téglagyár átvevőbizottsága előtt. Azokat a zsidókat, akiket ez időpont után a hatóság a város területén talál, azonnal letartóztatja és internálja. Ismételten szigorúan figyelmezteti a rendőrkapitány a város lakosságát, hogy aki zsidó személyt vagy vagyont a fenti időpont után a lakásában vagy bárhol rejteget, azt letartóztatja és internálja."

22 Az embertelen életfeltételeket a városi hatóságok, illetve az erőszakszervek brutalitása tetézte. Rendszeresek voltak a nyilvános testi fenyítések és motozások (ami alól a nők sem mentesülhettek); az elmegyógyintézetből elhurcoltak, más súlyos betegek, sőt a 19 A megyei zsidóság összegyűjtését Schell Péter főispán (utóbb a Lakatos-kormány államtitkára), Fáy Barna alispán, illetve Tölgyessy Győző, a kassai csendőrkerület parancsnoka irányította (aki részt vett az április 7-ei, a zsidóság elkülönítéséről döntő belügyminisztériumi értekezleten, így a további tervek minden részletét pontosan ismerte), gyors sikeréhez és az akciók brutalitásához pedig nagymértékben hozzájárult, hogy az a járási és helyhatósági, legtöbbször újonnan kinevezett túlbuzgó tisztviselők, valamint a csendőrök tevékeny részvételével zajlott, s ami pl. az izraeliták értékeinek felkutatásakor és őrizetbe vételekor (elkobzásakor) vagy a zsidótörvények alapján mentesülők gettóba hurcolásában nyert különös kifejezést. Mindenekelőtt a visszacsatolt területrészek a különböző rendeleteket és utasításokat szolgaian végrehajtó, sőt túlteljesítő, a helyi közösségekkel a legcsekélyebb empátiát vagy együttérzést sem tanúsító új adminisztrációját kell kiemelnünk, ami e közösségek, a keresztény lakosság demoralizálódását is gyorsította. Braham i. m. 557-560, 563-564, 571-573. 20 Braham i. m. 571; Lévai i. m. 104; Encyclopedia of the Holocaust. Vol. 2. New York, 1990. 820821. 21 IJvai i. m. 106, 407; Braham i. m. 581. 22 Lévai i.m. 104, 107. 392