A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Dobrossy István: Az avasi református (műemlékké nyilvánított) temető története

azok fölött helyezték el halottaikat." (Ez leginkább érzékelhető az l/A. parcellában, ahol észak-déli és kelet-nyugati sorok maradványai egyaránt megtalálhatók. Legnehezebb a tájékozódás és az azonosítás a II/A. parcellában, ahol a második sort még a), b), c), d) alszámokkal is jelölték, s nem is számok szerint, hanem a sírkövek feliratai szerint lehet eligazodni. A püspökök, vagy ,jeles személyek" sírjai régen lejártak, nemelyikőjükbe a 19. század 60-as éveiben temettek utoljára. Csupán azok állaga dacol az idővel, ahol leszármazottak vagy közvetlen rokonok kapták meg a temetkezés jogát, mint pl. a Nyusztay-Csernák vagy a Porcs családok.)

42 A polgármester 1914. évi, vonatkozó rendelete a következő volt: „Az avasi temetőben az évszázadok óta tartó temetkezések folytán a sírhelyek mind felhasználtattak, s egy-egy sírban tömeges temetkezések történtek. A temető további használata közegészségügyi szempontokból erős kifogás alá esik, s indokoltnak tartom, hogy a hatóság a temető használatának betiltása tárgyában intézkedjék..."

43 Vélhetjük, hogy az egész Avas nagy ívű rekonstrukciója a háború miatt nem kezdődött el, ül. szakadt félbe. Tury József terjedelmes írásokban fogalmazta meg elképzeléseit, amelyek között már az is szerepelt, hogy a temető „kitelepítésével" egy időben a Palóczy-síremlék kerüljön a Szemere- és Horváth Lajos-síremlékek mellé. Az avasi védett műemlék-együttest így a templom és harangtorony, az Erzsébet térre néző oldalon a három síremlék, s ebben a környezetben a még megmaradt koporsó formájú kövek képviselték volna. A temető sírköveinek hovakerülése nem vetődött fel, csupán az, hogy a város itt nyugvó nagyjairól kőemlékeket, sétányokat, padokat nevezzenek el. „Értékes és művészi kivitelű ajándék-kőpadokat kap az Avas tavasszal. Boldog emlékű dr. Kun Bertalan püspök emlékére fia, Csáthy Szabó István és neje emlékére gyermekeik, Kühne Adolf emlékére a Bükk Egylet állítanak emlékpadokat, melyek Rákos Manó budapesti szobrász műtermében készülnek. A Sport Egylet pedig Bernáth Kálmán tiszteletére ajándékozott egy emlékpadot."

44 A háború után a városi közigazgatás és a sajtó is 1924-ben tért vissza a temetők ügyéhez. Új temetőkert ugyan nem született, viszont az Avasra - akkor véglegesnek tűnőén - nem temetkeztek. Az akkor működő 14 temető közül az avasit tartották a legkülönlegesebbnek. „Nemrégiben beszüntették a temetkezéseket ide, most már igazán halott temető - olvashatjuk a Reggeli Hírlapban. Süppedő hantokon kevés az új fejkő, korhadt, enyészetnek indult és csendes elmúlásba merülő itt minden. A - temető - egyik szélét még lakóházak szegélyezik, a város felőli sarkán az évszázados templom komor épülete emelkedik: a másik oldalon borpincék fogadják a temetőt keresztülszelő úton haladót. ...az épségben maradt legrégibb sírkő 1804-től származik, ami arra mutat, hogy átlagban százharminc évesek a miskolci temetők. Az 1804 előtti sírkövek már eltűntek. E számítás szerint hat generációnak a fejfáit olvashatják meg, akik végigjárják a temetőket." A 20. század folyamán természetesen sokan végigjárták és sokan le is írták a temetőt, vagy annak egyes sírköveit. így olvashattunk a beszélő kövekről, vagy az ún. nevető fejfák szövegeiről. Jókai Mór is barangolt az avasi temetőben, s ő jegyezte le egy síremlék alábbi szövegét: „Itt nyugszom én, olvasod Te! Olvasnám én, nyugodnál Te!" Az 1920-as években a nagy hírű geográfust, Cholnoky Jenőt is megragadta az Avas és temetőjének hangulata. Amikor Japánról és Kínáról tartott felolvasó ülést városunkban, 41 Miskolczi Napló, 1914. július 26. 42 Avasi ref. temetőkataszter, I—

II. köt. 148-159. 43 Miskolczi Napló, 1914. július 26. 44 Tury J. 1914. január 18. 45 Reggeli Hírlap, 1924. december 25. 350