A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Dobrossy István: Az avasi református (műemlékké nyilvánított) temető története

elhunytak temetése csakis az Avason történhetett, hiszen a mindszenti temető megnyitására később, a XVIII. század elején került sor.

9 Miskolc város monográfiájának 1996-ban megjelent első kötetében Gyulai Éva írt a templomokról, mint a város „viszonyítási", „azonosítási" pontjairól. Feldolgozásában kiemelt helyet kap az avasi Szent Istvánról nevezett templom, de 1526-ig ő sem talált adatot a templomot övező temető használatára, esetleges körbekerített voltára. Az viszont természetes, hogy amikor a templomra hivatkozik, egyben idézi „temetőjé"-t is.

10 Miskolc város 1569-től vezetett jegyzőkönyve a temetőkkel kapcsolatosan szintén nemleges adatokat szolgáltat. A bejegyzések száma évente különbözik, van amikor nem tartottak arra érdemes eseményt (vagy más oka volt annak, hogy nem jegyezték fel a történéseket), s van, amikor a fontos feljegyzések száma negyedszáz körüli. A tapasztalat szerint a legkorábbi bejegyzések kizárólag jogi természetűek. Az örökösödés, adósságrendezés mellett azonban nincs nyoma végrendeletnek, vagy végrendeleti adományok megemlítésének. Országos eseményt nem tartottak szükségesnek feljegyezni, az írásbeliség szűk körre koncentrálódott. (A 16. században viszont fontosnak tartották kiemelni az 1586. évi nagy éhínséget.) A céhekkel, egyházi adományokkal kapcsolatos ügyek feltűnnek, s megjelennek az első szabályrendeletek, a statútumok. A legelső 1573-ban született, s természetesen összefüggésben van a borászattal, a borkereskedelemmel. A hordók fel- és lerakodóit korcsolyásoknak nevezték, az ő szolgáltatásaikat látták először szükségesnek írásba foglalni.

11 A temetésről általában, konkrétan pedig az avasi templombelsőben való temetkezésről 1735-ben fogalmaztak meg először rendelkezést.

12 Ez a dátum más vonatkozásban is fontos. A református egyház „kormányzását" 1735-ig a városi magistrátus vezette. Az avasi temetővel kapcsolatos bejegyzések eddig tehát a városi jegyzőkönyvekben, ekkortól az avasi református egyház jegyzőkönyveiben lelhetők fel. Az alább idézendő két fontos rendelkezés már mind a város, mind pedig az egyház iratai között megtalálható. 1735-től rendelték úgy, hogy akik a „parton lévő Eccletiánk Templomában" kívánják magukat eltemettetni, azoknak 400 forintot kell fizetni az egyház számára.

13 A templombelsőt temetkezésre korábban is a legvagyónosabbak, vagy az egyháznál kiemelkedő érdemeket szerzett patrónusok használhatták. A családok számára az 1941-ben végzett belső ásatás világított rá.

14 Ekkor 17 sírt sikerült a kutatások során feltárni, s részben azonosítani. A legrégebbi sírok 1488—1489-ből származtak, s Miskolci Ambrusné Ilavölgyi Katalinnak, valamint fiának, Miskolci Istvánnak állítottak emléket.

15 A temetés tehát egybeesik a még katolikus templom nagyméretű átalakításával, de az is lehet, hogy a teljesen elkészült templom felszentelésének idejével. Az avasi templom 1544-ben a török támadás következtében leégett, de 1569-re már a református liturgiának megfelelően újjáépült, ül. ekkorra elkészültek az új templom zsindelyezési munkálataival is. 1563-1659 között belső átalakítások folytak (a belső pilléreket hasábosán körbefalazták, s ekkor kerültek helyükre a famennyezet kazettái), tehát nem véletlen az, hogy nincsenek tárgyi emlékei annak, hogy ez alatt az időszak alatt a templom temetkezési helyül is szolgált volna.

16 A korábban említett, s 1735-ben 9 Dobwssy /.2001. 117-120. 10 Gyulai É. 1996.224. 11 Tóth P. 1981. 1. ill. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 34. 12 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 453-454. 13 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 453-454. u

MegayG. 1970. 129-170. l5

CzeglédyI. 1993. 148. 16

CzeglédyI. 1993. 151. 341