A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tarcai Béla: A négyesi Szepessy család története

további működését 250 ezer Frt-os alapítvánnyal biztosította. 50 ezer Frt-tal nyomdát létesített, 80 ezer Frt-ot áldozott az egyházmegyei könyvtár bővítésére. 1838. július 16án hunyt el Pécsett. Itt is temették el a székesegyház sírboltjában. 1893 óta a székesegyház mellett felállított szobor őrzi emlékét. A család bárói ága rövid életű volt. Sámuel 9 gyermeke közül 5 volt fiú, de közülük csak Jánosnak volt fiú utóda, az 1817-ben született Ádám. Mivel a bárói cím csak férfiágon volt örökölhető, és Ádám Árpád nevű fia 1861-ben csecsemőkorában meghalt, a bárói ág Ádám halálával, 1882. január 27-én kihalt. Négyesi Szepessy László, a reformpolitikus (1797-1853) A reformkorban a Borsod vármegyei nemesség főként Palóczy László és Szemere Bertalan útján hallathatta hangját az országos politikában. A helyi mozgalmakban ellenzéki-liberális szellemű nemesek és polgárok tűntek fel, mintegy hátterét képezve az országgyűlésben zajló vitáknak. Ezek közé tartozott négyesi Szepessy László, az idősebb László és kiscsoltói Ragályi Katalin elsőszülött fia, az Urak utcai kúria örököse. A családi hagyományoknak megfelelően vármegyei szolgálatba lépett. 1825-ben alszolgabíró, 1831-től mint a miskolci járás főszolgabírója működött. Ilyen minőségében 1831. augusztusában levélben kereste meg Miskolc város tanácsát, sürgetve az adóbehajtást, azonban „szorító eszközök nélkül". 1842-ben választották meg vármegyei törvényszéki elnökké, de ezt a tisztséget nem sokáig tölthette be, mert 1843. április 27-én „felkiáltás által" első alispánná választotta a közgyűlés.

44 Ebben az időben a vármegyei választott tisztségek elnyeréséért kemény harcok folytak a reformok hívei és ellenzői között. Az 1846. évi tisztújítást megelőzően, már az 1845. november 10-i megyegyűlésben hangos vita folyt a Szepessy László és Szemere Bertalan jelölését támogató „fehér tollas" és a vele szemben fellépett „zöld gallyas" párt hívei között. Az utóbbiak Nagy Gedeon és gróf Szirmay Zsigmond érdekében hangoskodtak.

45 E harcok közepette Szepessy László időt szakított arra is, hogy családja közreműködésével megalakítsa a Borsodmegyei Takarékpénztárat.

46 A gondolat a polgárság körében nem talált visszhangra, mert ennek a rétegnek pénze nem volt. A két párt között a vármegyeháza falain kívül is erőteljes korteskedés indult meg. Szemere azzal kívánta Szepessy esélyeit növelni, hogy 1845. december 2-án, a Szepessy kúriában tartott megbeszélésen bejelentette lemondását a jelöltségről, amit az érdekeltek - természetesen - elleneztek. A korteshadjáratba a család tagjai is bekacsolódtak. Kálmán, hites ügyvéd, László unokaöccse a miskolci járásban agitált, húga, Piroska zászlókat készített a jelöltek támogatására. Heves vármegye is hallatta hangját: küldöttséget menesztett Miskolcra, vörös zászlóval, melynek egyik oldalán a „Heves Borsodért", a másikon a „SzepessySzemere" szöveg volt olvasható. Ezt a zászlót a Korona szálló ablakába tűzték ki. Jelentős támogatást kapott Szepessy László az 1770 körül alakult Major utcai Tudós Társaságtól is. Végül is 1846. június 26-27-én viharos megyegyűlésben a fehér tollas párt győzött és Szepessy Lászlót első, Szemere Bertalant második alispánnak megválasztották.

47 1849 tavaszán tisztségéről lemondott, a politikától visszavonult, és Pesten élt 1853. júniusában bekövetkezett haláláig. 44 Szűcs M., 1981.227-231. 45 Szendrey J., 1911.261. 46 DobrossyL, 2001.8/34. 47 Szűcs M., 1981.227-231. 327