A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Siska József: ALTA NON ALTE (A ‘Sennyey család históriája)

Jelenleg a TSC Capital Consulting cégcsoport birtokolja, akik azzal az ígérettel veszik meg, hogy 2006-ra szállodává építik át. A kézirat lezárásnak időpontjában semmi jel nem mutat arra, hogy az egyébként dicséretes szándék megvalósul. Az 1973-ban a földig rombolt késő reneszánsz battyáni kastélyt a 'Sennyeyek hozományként szerzik meg. 1688-ban István nőül veszi Pribék Évát, az épületet emelő Tarkányi István unokáját. A várforma négyszögű, 17. századi létesítményből az idők folyamán csak a keleti oldala marad meg. 'Sennyey Imre leányai, Klára és Júlia örökségeként került a Dőryek kezére, majd hasonló módszerrel a Bemerek birtokába. A 'Sennyey család tagjai a 19. században fokozatosan vásárolják vissza. Pál 1875-ben veszi meg az utolsó részét. Béla 1899-ben felújíttatja. Ekkor adományozzák a Nemzeti Múzeumnak a kastélykápolnában lévő, 1648-ból származó epitáfiumot és az építést megörökítő emlékkövet. 1945 után állami tulajdonba kerül. A helyi szövetkezet magtárnak használja, de karbantartására nem sok gondot fordít. A nemtörődömség vezet teljes pusztulásához. A kápolna alatti családi kriptába temetik el 'Sennyey Károlyt, fiát, Pált és feleségeiket. Az 1945 után tönkretett sírhelyet 'Sennyey László közbenjárására Battyán jelenlegi polgármestere, Szakács Ferenc hozatja helyre és föléje az ősökre emlékező, fedett kegyeleti helyet emeltet. ZL. VII. 2/f. 50. doboz, szn. és Czető Ferenc (Bély) közlése. 304