A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

emlékezett meg: „Én csatóházi Móré István az én kegyelmes uramnak az felséges III. Ferdinánd romai császár és Magyarországi koronás király urunk ő felsége szendrei végházának főkapitánya" ... „néhai jó emlékezetű Herencseni István árva leányával Herencseni Örzsébettel meg áldott vala, az kivel tizenhárom esztendeig istenes élettel" [éltek]. „1. Tehát elsőbben is, mivelhogy én mind inkább a szegény édes üdvezült feleségemmel kerestem az mim vagyon Herencseni Örzsébettel, hanem hogy meghalt szegény édes feleségem az után kértem meg az Csorbaköi jószágot, melyet ő utána birtam, de Nyárádot s Telekest ő vele egyetemben váltottam ki pénzen. így azért immár ezen Csorbakői jószágban szabad dispositiom vagyon. Mivel az én szerelmes feleségem kért életében is s mind halála előtt, hogy én azon Szuhogy nevű falut Csorbaküvel együtt hagyom az itt való páter Jezsuitáknak, mely falu vagyon ugyan Borsod vármegyében, mind Csorbakővel együtt, ki mostan puszta vár. De ilyen conditioval, hogy ő kemék más secularis embereknek ne adják, hanem itten az isteni szolgálatot continuálják ő kemék."

154 Móré István végrendeletében láthattuk, hogy az elődök alatt széthullott uradalom falvait igyekezett feleségével ismét összegyűjteni, ezért, mint írta is, pénzen kiváltották az elzálogosított Nyárádot és az egyik Telekest. A birtok központja ekkor már azonban Szuhogyon volt. Ezt bizonyítja Herencsényi István végrendelete is, ahol láthattuk, hogy a szuhogyi templomba temetkeztek. Móré István testamentumának 34. pontja ezt tovább erősíti, hiszen megtudhatjuk belőle, hogy: „Az szegény Ádám fiának az ő házát Szuhogyon meg adják ... mivel ennek az apja is az szegény édes meghalt feleségemnek jámbor szolgája volt".

155 Ez ismét csak a 17. századi birtokközpont helyét jelöli számunkra, hiszen itt kellett élnie Herencsényi Erzsébetnek, ha itt voltak a szolgái. Végezetül megemlítendő, hogy mivel Csatóházi Móré István az első helyen emlékezett meg a csorbakői jószágról, ezért feltételezhetjük, hogy ez volt a legnagyobb értéke. Befejezés A 16. század végi és 17. századi források vizsgálatával tehát egy váltást állapíthatunk meg a birtokirányítás székhelyét tekintve. 1582-ben Csorbakő még az uradalom központja volt, hiszen a dokumentumunk is a Csorbakőhöz tartozó földekről beszélt. Természetesen ez csak egy névleges székhely lehetett, hiszen az 1553-as szétrombolás után nem éltek itt, hanem leköltöztek Szuhogyra. Csorbakő így csak egy névleges és jogi központ volt, de gyakorlatilag a faluból irányították az uradalmat. 1607-ben azonban Herencsényi István már az ő Csorbakőnek nevezett nemesi telkétől tiltotta el a szendrőieket. Ekkor tehát Csorbakő már csak egy földdarab nevét jelölte. Itt már nem úgy szerepelt, mint jogi uradalmi központ. A székhely ekkor jogilag is Szuhogy lett. Bár 1648-ban ismét feltűnt a csorbakői jószág neve, de ez nem jelentette a jogi székhely visszaállítását a várromon. Minden bizonnyal Móré István csak egy berögződött névalakot használt végrendeletében, hiszen láthattuk, hogy 1607-től nem beszélhetünk csorbakői uradalomról. Továbbá a végrendeletéből is világosan tükröződik, hogy a birtokot, köztük immár Csorbakőt is Szuhogyról igazgatták. Ezt bizonyítja, hogy Móré István a jezsuita pátereknek „Szuhogy nevű falut Csorbaküvel együtt" hagyományozta és nem fordítva, azaz Csorbakő tartozott már Szuhogyhoz, nem pedig a falu az egykori várhoz. Radvánszky B., 1879. 304-306. Radvánszky B., 1879.311. 217