A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Ringer Árpád: Őskőkori kovabányászat és kovakő-feldolgozás a miskolci Avason

(2. kép). Ekkor derült ki, hogy a kovapad a szelvény EK-i profiljában hozzávetőleg 3,0 m szélességben benyúlik a 11677 hrsz. szölötelek alá. A szőlőben tartott helyszíni szemle és terepbejárás alapján egyértelművé vált, hogy a kovabányában megtalált középső paleolitikum a telek régészeti szórvány leletanyagában is jelen van. Az egyedülálló őskőkori archeológiai objektum tudományos értékének megóvására, s a későbbi feltárások biztosítása céljából terjesztettük fel - a tulajdonosok egyetértésével - régészeti védelemre a szőlőtelket, amelyet 1990-ben nyilvánítottak védetté. 3. kép. Az 1989-ben megtalált lefejtett kovapad 2. kép. Az. 1989-es feltárás szelvénye Az 1989-es ásatáson (1. kép, I. szelvény) mintegy 0,8 x 1,5 m felületen találtuk meg a kovapadot (2-3. kép). Egyik részén a padot alulról és felülről borító bontott, opálosodott réteget is rajta hagyták, 10-10 cm vastagságban. Ezt a részt végül is valamiért nem fejtették le, s a két opálos réteg között 20-30 cm vastagságban benne hagyták a jó minőségű kalcedont. A szelvény ÉK-i fala felé viszont a művelés olyan mértékű volt, hogy egészen az alsó opálos rétegig lefejtették a kovapadot. Úgy tűnik, a pad alsó opálos részét valamilyen okból a padlóhoz hasonlóan meghagyták. A kovapad és az így kialakított padló felszínén találtuk a LevalloisMoustéri-kultúra jellegzetes darabjait: levallois hegymagkövet és az erről leválasztott sajátos háromszög alakú levallois hegyeket (9. kép). Közvetlenül a kovapadot fedő 5-10 cm vastag alsó kultúrréteg felett, lényegében a felszínig egy más típusú leletanyag, az ún. DenticuléMoustérien emlékeit tárhattuk fel. 10