A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Wolf Mária: Adatok 10. századi edényművességünkhöz A borsodi leletek tanúságai

szerint a bográcsleletek Kárpát-medencén belüli sajátos elterjedése is levezethető. Az újabb kutatások azonban egyértelművé tették, hogy a 10. századi magyar szállásterületnek éppen azon a részén, a Felső-Tisza vidékén, ahonnan a leggazdagabb honfoglalás kori temetők ismertek, igen kevés cserépüst került elő. A Bodrogközből pedig, amely földrajzi adottságai folytán kiválóan alkalmas volt a fentebb jellemzett életmódra, egyetlen üsttöredéket sem ismerünk.

91 Hasonló a helyzet a nagyállattartásnak ugyancsak tág teret biztosító Rétközben is.

92 Ha pedig mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy a bográcsleletek a 12-13. században szaporodnak meg, akkor semmiképpen sem tarthatjuk fent azt az elképzelést, amely szerint a magyarság az üstök készítési hagyományait a Don-vidéki levédiai hazájából hozta magával, ahol a 8-9. században a szaltovói műveltség népeitől az üst használatával együtt járó, letelepülőfélben lévő, félnomád életmódot is átvette.

93 Ekkor ugyanis valóban az a képtelen helyzet állna elő, amelyet oly találóan jellemzett Bóna István.

94 Maga a puszta tény, hogy az Árpád-kor folyamán nemcsak a falvakban, hanem királyi curtisokban, városokban, kolostorokban, azaz az összes korabeli településtípusban főztek bográcsban,

95 ellene mond az üstök speciális életmódhoz kötésének. De kétségessé teszi ezt az is, hogy a 14. század elején meginduló marhakereskedelem nem tudta életben tartani ezt az edény formát.

96 A bográcsleletek Kárpát-medencén belüli eloszlása nem egyenletes. Igen kevés a bográcstöredékek aránya Veszprém megye korai kerámialeletei között.

97 De kis, szinte elhanyagolható arányban kerültek elő Zala, Somogy, Észak-Pest megye területéről, a Felvidék keleti, a Dunántúl déli részéről, illetőleg a Tiszántúl északi harmadából. Vannak továbbá a Kárpát-medencének olyan domb- és hegyvidéki tájai, ahonnan idáig nem ismerünk cserépbográcsokat.

98 A fentiek fényében a bográcsleletek hiányát nem tekinthetjük csak az adott terület gazdálkodásával összefüggő jelenségnek.

99 Sokkal valószínűbb, hogy a „bográcsos" és bogrács nélküli települések között időrendi különbségek lehetnek, amelyet a fentebb említett néhány példa egyértelműen igazol is. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a cserépüstök az Árpád-kori magyar fazekasságjellegzetes termékei, amelyeknek azonban 10-11. századi használatára semmiféle biztos adattal nem rendelkezünk. A tárgytípus tömeges elterjedése a 12-13. századra tehető, használatának 14. század eleji megszűnése a feltűnéséhez hasonlóan üstökös90 Szőke B., 1955.89-90. 91 Fodor i, 1984. 104., Révész L, 1998.528. 92 Istvánovits E., 2003. 256. 93 Fodor I., 1975.263. 148. j. 94 Bóna /., 1986. 508. „... a magyar ,nomádok' 300-400 évvel a honfoglalás után sem szálltak le a lóról, talán még étkezés céljából sem." 95 Takács M., 1986. 140. vonatkozó irodalommal. 96 Takács M., 1986. 145. vonatkozó irodalommal. Ennek megindokolására nem lehet érv, hogy e szilaj pásztorkodás állandó mozgással járt, amelyhez minden bizonnyal jobban megfelelt a drágább, de tartósabb fémüst. Hiszen a honfoglaló magyarságnak tulajdonított félnomád életmód is folytonos mozgást feltételez, a cserépüstöt éppen e sajátos életforma velejárójának tekintették. Nem feladatom itt, hogy a honfoglaló magyarság életmódját vizsgáljam, a nomád, félnomád, szilaj pásztorkodás fogalmát tisztázzam. Annyi azonban a bográcsokkal kapcsolatos vizsgálódásaimból is kitűnt, hogy erre mielőbb igen nagy szükségünk lenne. A fogalmi zűrzavar ugyanis számos félreértésre vezet, amely tovább nehezíti a korszak igen jelentős számú kérdésének megoldását. 97 Takács M., 1996.336-337. 98 Takács M., 1986. 136-137. vonatkozó irodalommal. 99 Takács M., 1986. 136-137., 1996. 336. Szőke Béla megállapítását idézve Takács Miklós úgy véli, Veszprém megyében, illetőleg a Kárpát-medence hegy- és dombvidéki részein azért található kevés bogrács a tárgyalt időszakban, mivel ezek a vidékek nem tartoztak a cserépbográcsokat használó félnomád, nagyállattartó népesség lakóterületéhez. 102