A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
SISKA József: Bodrogközi átkelőhelyek
A hozzá tartozó hidak közül a bodroghalászi 1912-ben, a kenézlői pedig 1930-ban gyarapította a helyi átkelők számát. 24 A felsorolt műtárgyak a második világháború végén a németek szándékos károkozása miatt mind megsérültek és ameddig egy kivételével helyre nem állították, addig ismét kompok szállították át a folyókon az utasokat. Az 1960-as évek végére alakult ki a Bodrogköz eddigi történetének legsűrűbb révhálózata. A korabeli dokumentumok szerint köteles-hidas járatok a következő helyeken voltak: a Tiszán: Zalkod-Timár, Kenézlő-Balsa (közút), Kenézlő-Balsa (vasút), Kenézlő-Vencsellő, Kenézlő-Gáva, Tiszakarád-Tiszabercel, Tiszakarád-Jásztanya, Tiszacsermely—Csibarét, Cigánd—Domb rád, Budahomok—Tiszakanyár, Ricse—Szabolcsveresmart, Révleányvár-Rozsálypuszta, Zemplénagárd-Tuzsér, a Bodrogon: TokajBodrogzug, Bodrogkisfalud-Bodrogzug, Bodrogszegi-Bodrogzug, Olaszliszka—Viss, Sárazsadány-Bodrogzug, Bodrogolaszi-Bodrogzug, Bodroghalász-Kispatak, VégardóVajdácska, Felsőberecki-Sátoraljaújhely, Pálfölde-Zemplén térségében. A Latorcán pedig Zétény-Abara, Boly-Bés, Battyán és Szirénfalva (Ptruksa) között. Az elmúlt években megváltozott a vidék gazdasági helyzete, ezzel párhuzamosan a közlekedés szerkezete. A nagy teherbírású közúti hidak felépítése, a motorizáció térhódítása fölöslegessé tette több rév működését. 2002 tavaszán Kenézlőnél és Zemplénagárdnál van már csak a Tiszán kompjárat. A Bodrogon még Tokaj, Bodrogkisfalud, Olaszliszka, Sárazsadány, Felsőberecki átkelői üzemelnek, annak köszönhetően, hogy a hegyaljai települések egy részének határa átnyúlik a Bodrogközbe. A Latorcán minden rév megszűnt. 25 A vízi átkelőhelyek jövedelme már a középkorban vonzónak számított. Nem véletlenül pereskedtek érte olyan sokszor még a legközelebbi rokonok is, ha valamelyikük kimaradt az örökléséből. A bodrogközi révek közül a leányvárinak maradt fenn leggazdagabb adattára, amelyből 1387-től az 1995-ös megszűnéséig tudjuk nyomon követni működését, birtokosainak változását. Talán annak köszönhető a sok információ megléte, hogy olyan neves családok tulajdonában volt, mint az Abaháziak, Agárdiak, Eszterházyak, Krucsayak, Nagytárkányiak, Mailáthok, 'Sennyeyek, Várdaiak, Zichyek. Az ő irattáraik nagy része pedig bekerült a Magyar Országos Levéltárba. Innen tudjuk, hogy 1414-ben például zálogként jutott hozzá Abaházi Péter (Bodrog) szentesi nemes, aki még a közelében fekvő vízimalmot is megszerezte Leányváron. 26 1471-ben két Várdai testvér igyekezett kiszorítani a másikat a rév örökléséből. 7 1756-ban 'Sennyey Imre pácini és 'Sennyey László nagytárkányi földesúr már erőszakkal foglalta el egymástól a hidast és a mellette álló vendégfogadót. Fele-fele arányban örökölték a regálét és felváltva üzemeltették, de mindkettejük azzal vádolta a másikat, hogy az osztásnál saját javukra csalnak. 28 Az agárdi révről tudjuk, hogy 1406-ban a Homonnayak és Várdaiak a fegyveres embereikkel szétverették, mert felállításával mind a salamoni, mind a leányvári átkelő forgalmát apasztották. 29 Az előrelátó birtokosok bebiztosították utódaikat is, hogy anyagi gondjaik esetén se kerüljön mások kezére jól jövedelmező pénzforrásuk. Ebben a szellemben járt el Pachot Ferenc, a nagytárkányi várkastélyban élő zempléni alispán, aki 24 Halas Gy., 1994., Almássi D., HOM NA. 5661.16. Fahidas építése. 25 Kocsis György (Zemplénagárd), Lőrinczi András (Kenézlő), Kajuha János (Olaszliszka), Zelenák László (Bodrogszentmária), Szakszón Zoltán (Zétény), Tóth Mihály (Dobra), Molnár László (Királyhelmec), Hogya György (Királyhelmec) közlése. 26 ZsO. IV.317. 27 ZO. XI.84-85. 28 ZL. 'Sennyey család polgári peres iratai. Loc.45.No.175 . 29 ZsO. 11.4843. 304
