A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

költők alkotásait, iskolában is tanított verseit tartalmazza.

7 1919-ből származik Földessy László kéziratos kottásfüzete , 1920-ból az ónodi Túri Nagy Pál vőfélykönyve.

9 Király István énekesfüzete 1924-ből főként temetési és halotti énekeket tartalmaz.

10 Négy gyűjtemény is származik Sajóecsegről: Ragályi Gyula énekeskönyve, Ragályi Lajos vőfélykönyve, Ragályi Lajos kottás-daloskönyve és Ambrus István—Ragályi Gyula kottásdaloskönyve. Ezek a 20. század első felében, az 1920-as, 1930-as években keletkeztek." A felsorolt tizenhat kéziratos verseskönyv mellett egy tizenhetedik is található, amely a 19. század végére vagy a 20. század elejére datálható, szerzője és keletkezési helye ismeretlen, és a vélhetően saját alkotású versek mellett leveleket is tartalmaz.

12 Legrégebbi és legnagyobb terjedelmű közülük az NA 1609. leltári szám alatt található Kisgyőri kézirat, melynek feldolgozása folyamatban van; jelen tanulmányban csupán vázlatos bemutatására és a szövegek egy részének közlésére vállalkozom. Az általam Kisgyőri kéziratnak nevezett gyűjtemény 1965-ben került a Herman Ottó Múzeumba, Éles Rebeka ajándékaként Kisgyőrből. Beleltározásakor megtörtént a könyv restaurálása és újrakötése, ennek köszönhetően ma is használható állapotú, a szöveg jól olvasható. Bodgál Ferenc elvégezte a lapok beszámozását, és rövid tartalomjegyzéket is készített a kézirathoz. Mivel a lapszámozás egyértelmű és a célnak megfelelő, nem tartottam indokoltnak a megváltoztatását. A kézirat így 78 lapon 156 számozott oldalt tartalmaz, melyek közül az utolsó három sérült, hiányos, csak helyenként olvasható. Ezek a sérült lapok a restauráláskor fordítva kerültek bele a kötésbe, de a számozás sorrendje helyesen követi az eredeti sorrendet. A kötet magassága 24 cm, szélessége 19 cm. A kötet tartalma két élesen elkülönülő egységre osztható: egyrészt református egyházi énekeket, imákat, verseket és katekizmust tartalmaz, másrészt pedig lakodalmi rigmusok, vőfélyversek találhatók benne. A kétféle tartalmi csoport szövegei vegyesen helyezkednek el a kéziratban: az első református vallási szövegegységet követik a vőfélyversek, aztán egyházi énekek következnek, majd újabb vőfélyversek zárják a sort. A kézirat végén Barsi István saját szerzésű, többnyire vallásos tárgyú versei sorakoznak. A gyűjteményben számos helyen olvashatunk neveket és évszámokat. Ezek a bejegyzések egyrészt a szövegek beírásakor kerültek a kéziratba, és a szerző nevét, a szöveg megírásának (vagy bemásolásának) dátumát tartalmazzák. Más nevek és dátumok pedig későbbi beírások, valószínűleg a kézirat későbbi tulajdonosaitól származnak. A nevek és évszámok, illetve a kézírás formai jegyei alapján látszik, hogy a kézirat több szerzőtől, több korszakban keletkezett. A szövegben tíz személy jól megkülönböztethető kézírásával találkozunk, a legkorábbi dátum 1788, a legkésőbbi 1898. Ez a 110 éves időtartam jelenti a kézirat valóságos használatának korát, de keletkezése nagyrészt a 18. század végére és a 19. század közepére esik. Az első 16 oldalon református imádságok vannak, majd a 17-53. oldal között református katekizmus olvasható. Mindkettő azonos kéz írása, a kátét 1788-ban jegyezte le egy eddig ismeretlen szerző, akinek monogramja B. M. P. Az 53-54. oldalon lévő vőfélyverset Bihari Dániel írta le 1841-ben. Az 55-80. oldalakon Barsi István és Barsi Filep vőfély szövegeit olvashatjuk, melyek 1841-1843 között íródtak. Lényeges a 75. oldalon halványan kivehető 1792-es évszám, Barsi Filep nevével: azt jelenti, hogy 18. 7 HOM NA 4222. 8 HOM NA 2255. 9 HOM NA 3319. 10 HOM NA 5344. " HOM NA 1963-1966. 12 HOM NA 3916. 336