A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

B. HELLEBRANDT Magdolna: Edelény, Szendrő és Izsófalva vízivára

irányba húzódó Gede tábla déli vége a tulajdonképpeni erődítés. Összevetve a 10 000-es térképpel (17. kép) a légi felvétel várát, láthatjuk, hogy az autóúton Szuhakálló felől nézve a vár íves kezdete is látszik, majd a Mák-patakon átvezet a sáncárok nyugati vonala, melyen az autóút halad Izsófalva felé. Itt az úttól nyugatra eső rész hirtelen körülbelül két méterrel mélyebb, ez az Alsó rét vizes területe, mely a Szuha folyó mai medréig tart. A vár nyugati ívének keleti részén már a hegy lábánál pincéket alakítottak ki, de néhol szakadékos. Izsófalva községig követhetjük a sáncot, majd a Gede tábla déli vége és a Koplaló közti szakadékos völgytől délre átvág a hegyen, s Rudolftelep déli határában láthatjuk kanyargó északi ívét a vízműtől észak-északkeletre. A sáncárok északi, hegyen átvágó szakaszán gyalogút szaggatott vonalát követhetjük a Gede tábla tetejéig, s ezután 280 méter kihagyás után folytatódik a dülöút keletre, Rudolftelep, és a vízivár ómega alakjának ívelő vége felé. A 20. század első felében készült 50 000-es térképen azonban megszakítás nélkül jelölték a sáncon végigvonuló gyalogutat. A vár igen nagy, az ómega két szára közti távolság 1200 méter, erre merőlegesen az izsófalvi csúcsáig 800 méter széles, de a hegy tövéig csak 750 méter széles légvonalban, a térképen. Vízivárunkat az első katonai felmérésen

29 jól különálló hegyként térképezték (18. kép), egy magaslattal, és körben legalább négy nyúlvánnyal vagy bástyával. A várhegytől nyugatra a Szuha több ága látható, és az Izsófalván átvezető, a rudabányai völgyből folyó Ormos patak a Szuhába ömlik. Ugyancsak a Szuhába ömlik Szuhakállónál a Mákpatak. Körülöttük nagy vizes foltokat, ártereket ábrázoltak a második katonai felmérésen °(19. kép), szinte hegytől hegyig, felfelé északra Kurityánon és Felsőnyárádon túl is. A vár területét bejártuk 2001 novemberében. A Mák-patak felől (20. kép 1.) jól látszik a vár délkeleti oldala, a hegy tövében álló alak körülbelül 1,6 méter magas. Látható a hegy mindkét végének lejtős vonala. A földvár keleti lejtőjét a 20. kép 2. szemlélteti a Mákpatak völgyével. A várhegy déli részén egy alacsonyabb terasz, vagy bástya mellvédszerüen kialakított őrhely (20. kép 3.) kezdődik, ott, ahol a képen látható személy áll. Ilyen alacsonyabb nyúlvány több földvárnál megfigyelhető. Erről a „földbástyáról" beláthatjuk a vár alatti déli sík vidéket, mely használatának idején is alkalmas volt a lapály megfigyelésére, ellenőrzésére, sőt egy esetleges támadás első kivédésére. A várhegy ezen déli részének nyugati lejtője (20. kép 4.) után szintén a sík, vizes táj tűnik szemünkbe. A várhegyet bejárva régészeti leletet nem találtunk. Jelenleg az egész hegy műveletlen. Hadobás Sándor a rudabányai múzeum igazgatója azonban helyi öregektől úgy tudja, hogy régebben a hegyen szántottak, sőt szőlőt is termesztettek. Ez a tény magyarázat lehet az erózió mellett a sánc pusztulására. A Szuha völgyéből nagyon kevés régészeti adattal rendelkezünk. Szuhakállón a vasútállomás közelében 1959-ben Patay Pál rézkori cserepeket gyűjtött, melyek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe kerültek, Ltsz. 60.33.1-6. A Szelesaknánál 1957-ben Kalicz Nándor vaskori cserepeket talált, melyek szintén a múzeum anyagát gazdagítják, Ltsz. 60.7.1-9. Felsőnyárád és Kelecsény között Czövek Lajos 1979-ben bronzkori cserepekre bukkant, HOM Ltsz. 79.21.1. A terület legjelentősebb őskori lelete a kurityáni bronzdepo,

31 melyet edénybe téve rejtettek el a pilinyi kultúra idején. Szuhafőn (1904 előtt Felsőszuha) Riegsee és ragályi típusú kardok és tű került elő.

32 A Ragályon megtalált kard a típus névadója 29 Hadtörténeti Múzeum Térképtára, XX-11. Disznósd Horvát néven jelölték a községet, a mai Izsófalvát, ezt a nevet 1950-ben kapta a település. 30 Hadtörténeti Múzeum Térképtára, XXXVIII-42. 31 Hellebrandt M., 1996a. 5-31., Hellebrandt M., 1996b. 183-205. 32 MozsolicsA., 1976.20. 26