A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

HEGYESSY Gábor: Természetrajzi kutatások a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban (1992-2002)

monográfiájába kerültek önálló fejezetként, s jelentek meg az év folyamán nyomtatásban. Ugyanekkor készült „Alsóregmec élővilága" is. Ez év tavaszától őszig a Hernád melletti területek bogárvilágát vizsgáltuk havi rendszerességgel. Különös figyelmet kapott az alsózsolcai Kemelyi-erdő, a Hernád jobb parti ártere és Vizsoly ugyanezen oldali patkó alakú holtága. Alsódobsza, Megyaszó és Szentistvánbaksa is sok érdekes élőlényét mutatta meg. Papp Viktorral közösen vizsgáltuk a Cserehátban Alsógagy és Baktakék között a Vasonca mellett épülő víztározó környékét. A visszaúton Kéked, Hollóháza és Füzérkomlós vizeit tanulmányoztuk. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola munkatársaival, dr. Andrikovics Sándor és Vizslán László vezetésével, közösen vizsgáltuk Kenézlő, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Karcsa, Gávavencsellő, Balsa és Vajdácska holtágait, illetve a Bodrogot és a Tiszát. Tavasszal dr. Forró László, Kontschán Jenő és Murányi Dávid, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai is csatlakoztak hozzánk. Elsősorban a rákfauna feltérképezése volt a feladatuk, amit a kora tavasztól tartó rendkívüli szárazság nehezített. A már említett helyeken kívül Lácacséke, Kisrozvágy és Alsóberecki vizeiből vettünk mintát, miután a pácini kastély vendégszobájában éjszakáztunk. A vizsgálat a sátoraljaújhelyi Bibére és Kapronca vizére is kiterjedt, Kontschán Jenő atkagyüjtési célból futtatni való erdei avarmintákat vett. A Hegyközben Alsóregmec, Felsőregmec, Vilyvitány valamint Vágáshuta, Kovácsvágás és Pálháza néhány pontját is vizsgáltuk, így e kistájon tovább gyarapítottuk Filkeháza, Mikóháza és Füzérradvány területén már évekkel korábban megkezdett, számos alkalommal ismételt információgyűjtésünket. A Zempléni-hegységben márciusban és áprilisban Szabóky Csabával kétszer is fénycsapdáztunk. A kiválóan fűthető István-kúti vadászház kulcsát id. Nóvák Imre erdész úrnak, a rostallói kutatóházét Bakk Imrének köszönhettük. Szabóky Csaba és segítője, Takács Attila ideutazását összekapcsolta múzeumunk lepkegyűjteményének meghatározásával, a rendszertani egységek cédulázásával és sorrendbe állításával. Másfél nap alatt végeztek a munkával, utána a hegység belső részein a vörösfenyőültetvényekben kárt okozó gubacsmoly állományát igyekeztek felbecsülni. A nappali lepkék gyűjteményét később Gulyás Attila rendezte be, ezen kívül több példánnyal is gazdagította intézményünk kollekcióját. Júniusban Oszonics Istvánnal Füzér, Bózsva, Nyíri és Telkibánya erdeinek avarjából próbáltunk ormányosbogarakat gyűjteni. Papp Viktorral és Molnár Gézánéval a Tisza bodrogközi gátjainak fejlesztését megelőző állapotfelmérést végeztünk Cigánd, Tiszacsermely, Tiszakarád és Tiszabercel területén. Néhány érdekes, e vidékről eddig ismeretlen állatot is sikerült itt fellelnünk: a vöröslábú hegyisáska (Odontopodisma rubripes) jelentős állománya meglepetés volt az ártéri hamvas szedresben, két helyen is elkerült a korábbiakban ritkának számító nagy kúpfejű szöcske (Ruspolia nitidula). Az érdekesebbek közül említésre méltó a Frivaldszky-merevnyakúbogár (Thambus frivaldszkyi), a mocsári tücsök {Pteronemobius heydeni) és a halálfejes lepke (Acherontia atropos) hernyóinak előfordulása. A terepbejárásokon Géczi István is jelen volt, és segített feltérképezni az odúlakó és épületlakó denevérek itteni fajait, azok kolóniáit. Később vele és Szegedi Zsolttal telepítettünk a sárazsadányi ártérben mesterséges madár- és denevérodúkat, amelyek kezelése, ellenőrzése e feltáratlan terület faunájának megismerését is eredményezni fogja. A korábbiakban más zempléni vidékekről már számos érdekes eredmény született ezek alkalmazása által, mint ahogy a hálóval befogott és gyürüzés után elengedett repülő emlősök is sok érdekes információt szolgáltattak a természetvédelem és természettudomány számára egyaránt. 413